Mátkaság


A vidéki kúriában a háziak karácsonyi ünnepi ebédre várták a né-

pes családot, tizenhat fő részére terítettek a hatalmas étkezőasz-

talnál. A korábbi házasságokból született felnőtt gyerekek és pár-

jaik, és azok gyerekei érkeztek folyamatosan. Izgalommal vegyes

jó hangulatban dekorálta a karácsonyfát és az étkezőt a hatvan

körüli jóképű tulajdonos és szerelme, akivel hosszas ismerkedés

után immár együtt éltek. Az évekkel fiatalabb csinos, szép arcú nő

életének minden megpróbáltatását mosolya mögé rejtette most is,

amikor a teljesen különböző korú és mentalitású családtagok érke-

zésére koncentrált. Mindkettőjük életében válások, túlélt betegsé-

gek, gyerekek és unokák foglalták el eddigi sorsuk tetemes részét.


A közös kezdés az újdonság varázsával örömteli és boldog pár-

kapcsolatnak indult. Mindketten tapasztalt, saját életüket maguk

irányító emberek, az asszony is két lábbal a földön járó, minden

akadályt elmozdító, saját véleménnyel rendelkező, kemény nő. Jó

emberismerő lévén sokoldalú vendéglátós, folyton tanul, ezotéri-

ával, számmisztikával is foglalkozik többek között. A férfi ezt is

szerette benne, sokszor elfogadta praktikus tanácsait, együtt vezet-

ték az üdülőhely panzióját.


Az idő elérkezettnek látszott, hogy emberünk megkérje párja

kezét. Az ékszerbolt apró bordó dobozában lapuló gyémántgyű-

rűt már hetekkel ezelőtt megvette, és a trezorban őrizte. Valami

különleges alkalmat kellett találnia különleges partnerének, nem


                                                          

a sokak által kedvelt karácsonyt. Nehezen tudta magában tartani

a titkot, de végül úgy döntött, hogy a kora tavaszi római utazásu-

kat fogja erre a célra felhasználni. Elérkezett az asszony által is

kedvelt utazás ideje, szerette Rómát. A második napon a csoporttal

a Vatikánt látogatták meg, előre foglalt belépőkkel, sorban állás

nélkül, ámulattal csodálták a legszentebb helyet. A Sixtus-kápol-

na – a Vatikán leghíresebb épülete, ahol a pápákat választják –, s

annak híres mennyezetfreskója elvarázsolta őket.

A csoport tagjai szétszéledtek. A férfi kihasználta az adódó le-

hetőséget. Zsebéből elővette a bordó ékszerdobozkát, Michelangelo

világhírű alkotása alatt letérdelt, és a gyémántgyűrűt az igazán meg-

lepődött asszony ujjára húzta. A nő nagyon örült a szép gesztusnak,

a kiválasztott meghitt helynek. Boldoggá tette és nagyra értékelte

a különleges eseményt, de nem mondott igent az esküvőre.

A buszon már várta őket az időközben jól értesült csoport. Han-

gos tapssal, éljenzéssel követelték a gyűrű bemutatását. Az esti

közös vacsora programot kihagyták. Egy meghitt kis vendéglő-

ben vacsoráztak kettesben, pezsgő mellett ünnepeltek. Átbeszél-

ték hosszútávú együttélésük komolyságát dokumentum nélkül.

Az asszony nem tartotta szükségesnek a házasságkötést.

Teltek a hónapok, majd újból február következett, és a férfi,

mint Rómában, most is megkérte a szerelme kezét. Ő viszont ki-

tartott az eredeti elhatározása mellett. Már hét éve élnek együtt és

a férfi minden márciusban feleségül kéri párját. Ő viszont kitartóan

úgy dönt, hogy inkább vállalja az örökös menyasszonyságot, amíg

a közös életük tart.


Rodé Klára


(részlet a "Hallgatlak, mesélj!" c. novelláskötetem NŐI ERŐ fejezetéből)