Várkonyi Attila, alias DJ Dominique az ismert művészek közül is kiemelkedik segítőkészségével, empatikus hozzáállásával. Szerteágazó tevékenysége során mindig szorgalmazta, hogy munkakörnyezetében alkalmazzanak akadályozottsággal élő kollegát, és teljes mértékben egyetért a Down Alapítvány azon alapelvével, hogy az önálló jövedelem az értelmi sérült ember önálló életének legbiztosabb alapja. A rádiós műsorvezetővel, lemezlovassal esélyegyenlőségi kérdésekről beszélgettünk.

Az egyetem után közel négy évig élt az Egyesült Államokban, ahol Michael Jordan-nel is sikerült megismerkednie. Sőt, még Michael Jacksonnal is találkozott, amikor hazánkban járt. Sokfelé dolgozott, sokféle emberrel. Mit tapasztalt az Egyesült Államokban, más volt a szemlélet, a segítő szándék az emberekben?

Várkonyi Attila: Az már nagyon régen volt. De, igen, akkor egészen más volt. Amikor hazajöttem és sétáltam Magyarország utcáin, jártam a tömegközlekedési eszközökön nagyon feltűnő volt, hogy nem látok egyetlen egy akadályozottsággal élő embert sem, sem kerekesszékes, sem Down-szindrómás embereket. Nem tudtam, hogy ez miért lehet. Abban az időben sajnos – ez nagyon csúnyán fog hangzani – szégyellték a családok, ha fogyatékossággal élő családtagjuk van. Ezt közeli ismerősöm, egy érintett szülő mondta el. Részben ez volt az oka, hogy a társadalomban szinte láthatatlanok voltak az akadályozottsággal élő emberek. Szerencsére ez mára megváltozott. Szerintem nagyon sokat tanultunk az elmúlt 30 évben ezen a területen. Persze, bőven van még teendő.

Mire gondol? Milyen teendőkre?

Várkonyi Attila: Fontosnak tartom, hogy legyen munkahelyük és társadalmi megjelenésük a fogyatékossággal élő embereknek. Legyen lehetőségük dolgozni, eljutni a munkahelyükre, és legyenek megteremtve az ehhez szükséges feltételek.

A Down Alapítványnál kiemelt kérdés a munka és a kereset. Védett munkahelyeket működtet és a nyílt munkaerőpiaci elhelyezkedésben is segíti az értelmi fogyatékos ügyfeleit.

Várkonyi Attila: Én minden munkahelyemen, ahol ráhatásom volt a HR területre szorgalmaztam, hogy akadályozottsággal élő, hátrányos helyzetű munkatársat alkalmazzunk.

Sikerült átvinnie ezt a szándékát?

Várkonyi Attila: Igen. A Juventus Rádióban például egy jogot végzett, nemlátó hölgy volt az asszisztensem, kiváló munkát végzett. Az akadályozottsággal élő emberek ugyanúgy képesek a munkára. Ha valaki esetleg sérültsége okán lassabb munkatempóban tud dolgozni, vagy kisebb teljesítményre képes, akkor mindezt a szorgalma felülírja. Azt tapasztaltam, amikor akadályozottsággal élő kollegával dolgoztam, hogy teljesértékű munkatárs volt.

Többek között MOB Fair Play díjas, kiérdemelte a Magyar Köztársaság Ezüstkeresztjét. Megkapta a Gránit Oroszlán Példakép díjat is, közéleti kategóriában. Ez a díjat az az értékek örökítésében élen járóknak ítélik meg.

Várkonyi Attila: Én egyfajta küldetésemnek tekintem, hogy segítsek a hátrányos helyzetben lévőknek. Nagyon szerencsés vagyok, mert minden fontos értéket megkaptam a gyermekkoromban a szüleimtől, szeretetet, tudást, figyelni a másikra és érzékenységet.

Tanulható a nyitottság, a másság elfogadása?

Várkonyi Attila: Igen, tanulható.

Találkozott előítéletességgel?

Várkonyi Attila: Sajnos igen. Volt részem benne, hogy valaki fogyatékossággal élő emberrel szemben diszkriminatív volt, amit minden ösztönöm ellenez. Nem szabadna előfordulnia.

Honnan a kapcsolódási pont a Down Alapítvánnyal, a Down-szindrómás emberekkel?

Várkonyi Attila: Sok évre nyúlik vissza. Egészen odáig, amikor még a Juventus Rádióban dolgoztam. Akkor még nem volt kultúrája hazánkban annak, hogy a sérült embereket megtámogassuk azzal a segítséggel, amire szükségük van. A Down Alapítvány ügyfelei közül többekkel is szinte baráti a kapcsolatom. Pátkai Annával például a mai napig sok zenés buliban összefutunk. A Down-szindrómás emberekben nagyon nagy szeretet van embertársaik felé. Szeretetteljes a közösségük, ahová jó tartozni.

Kardos Genovéva / Down Alapítvány