Türkiz színű, csiszolt, apró szívecske

Bújik a doboz sarkában örökre.


Révedt tekintettel bámulom,

                   Az elmúlt éveket számolom.

Ujjaim közé fogom óvatosan,

Szemhéjam résén át a távolban

Anyám nyakában függ, homályosan.


Messze megtalálom mosolygós arcát,

És már hallom felhőtlen kacagását.


De vágyom aggódó szavát!

Megérinteni hófehér haját,

Tenyeremben hagyni apró kezét,

Már csak álmomban integet felém.


Elmúlt megint egy hosszú nyár...

Hiányzik az önfeledt hozzátartozás.


A többiek köröttem ködbe vesznek,

Néha feltűnnek, aztán elsietnek.

Észrevesznek, keveset kérdeznek,

Egymásra őszintén nem is figyelnek.


De a türkiz színű, apró kövecske

Enyém marad a dobozban, örökre.