A fiatal, tehetséges, intelligens és szép, mégis végtelenül alázatos, és szakmája iránt szenvedélyesen elkötelezett Bach Zsófiával beszélgettem, aki fiatal kora ellenére már közel egy évtizede áll a színpadon, hogy szórakoztasson, és a nézőkkel együtt átélje azt a spirituális élményt, amit csak a színház adhat.


Ha egy olyan emberrel beszélgetek, aki egy nem szokványos szakmát választ - és számomra ebbe a kategóriába tartozik a színművészet is -, akkor mindig megkérdezem, hogy „mi indított el ezen az úton”. Volt másik művészember a családban, aki példát mutatott? Vagy úttörőnek számítasz a rokonságon belül a szakmaválasztásoddal? Mennyire támogattak a döntésedben? Egyáltalán miért fordultál éppen a színművészet felé?

Érdekes, de részemről ez nem egy tudatos döntés volt. Kislánykoromban nagyon sokat fantáziáltam, mindig szerepeket játszottam. Voltam kisfiú, felnőtt, kutya, kém, de egyszerűen nem kapcsoltam össze ezeket a játékokat a színészettel. Nem egyszer hallottam már, hogy valaki azért választotta ezt a szakmát, mert a televízióban elvarázsolta egy szép, tehetséges színésznő, és hozzá akart hasonulni, ami egy átláthatóbb, érthetőbb motiváció szàmomra. Én nem így voltam ezzel. Nekem eszembe sem jutott, hogy ezzel kellene foglalkoznom 12 éves koromig, amikor egy barátnőm elvitt Földessy Margit Színjáték – és Drámastúdiójába, és ott gyakorlatilag megkérdőjelezhetetlenné vált, hogy ez az én utam. Azt éreztem, hogy minden problémát, minden érzésemet a színjátszás által tudom leginkább kifejezni. Olyan volt, mintha kinyílt volna egy addig nem használt kommunikációs csatorna. Gyerekként gyakran szorongtam, analizáltam, túlgondoltam dolgokat, de a színpadon egészen más volt a helyzet, előtte persze lehet gondolkodni, de mikor ott vagy már csinálni kell. Olyan felszabadító érzés ez, amit sokáig semmi másban nem találtam meg.

Nekem a színészi pálya inkább belső késztetés, mint döntés volt.

(Fotó: Cseke Tamás)

Szerencsére a családom végtelenül szeretetteljes és elfogadó, soha egy rossz szó nem hangzott el a pályaválasztásommal kapcsolatban, bár azt az elején elmondták, hogy nem lesz könnyű, és igazuk is lett.

Igen, pontosan ez lett volna a következő kérdésem. Mennyire nehéz ma Magyarországon fiatal színésznőként érvényesülni?

Nem egyszerű. Véleményem szerint, akinek az elején minden könnyen jön, az szerencsés, de ki tudja, neki meg lehet később lesz nehezebb.

Színészként többféle létezési forma van. Aki ezen a pályán viszonylagos stabilitásra vágyik, és arra is törekszik, annak a társulati forma kiváló. Én egyelőre nem ebbe a színészkategóriába tartozom. Persze nem arról van szó, hogy én irtóznék a stabilitástól, csak nagyon szeretem, ha én rendelkezhetek a saját időmmel. Mindemellett számomra a színház és a filmezés egy szoros köteléket jelent, majdnem olyan,mint egy házasság, annak minden szépségével és nehézségével. Fontos nekem, hogy azért álljak színpadra, mert érzem a belső késztetést, ha ez nincs meg, akkor teljesen demotiválttá válok.

Van olyan színész, akinek nem okoz lelki gondot, hogy magas színvonalon végezze a feladatát, akkor is, ha mélységesen nem ért egyet egy értelmezéssel, amit egyébként én végtelenül csodálok.

Ha jól sejtem, az általad leírt létformát szabadúszásnak nevezik, igaz?

Igen, bár, ahogy a kollégáim néha viccesen mondjàk, az nem mindegy, hogy az ember szabadúszó vagy szabad fuldokló.

Szabadúszóként megvan az ember szabadsága, hogy önállóbb döntéseket hozzon, de kisebb a stabilitás mértéke.

A nehezebb időszakokban nincs szörnyűbb, mintha a szereplési vágyának nem tud teret adni egy színész. Szóval azért a szabadúszásnak megvannak a maga veszélyei, most különösen, mikor megnehezedtek a feltételek körülöttünk. Ettől függetlenül én úgy érzem, hogy most jó helyen vagyok a szakmai életemben.

Említetted, hogy ösztönösen, belső késztetésből lettél színésznő, de mikor már tudatosult benned, hogy mi is szeretnél lenni, megfogalmaztál magadnak valamilyen személyes küldetést?

Eleinte annyit fogalmaztam meg magamnak, hogy ezt nekem jól kell csinálnom. Aztán szépen lassan elkezdett halványodni ennek az érzésnek a kényszeressége és rájöttem, hogy a színészetben 'jónak lenni' némileg összetettebb, mint folyamatosan megfelelni akarni. A szerephez a szerep igazságához kell hűnek maradni.

A pályán legelején Julika szerepénél a Liliom című színdarabban éreztem először azt, hogy nem csak én keltem életre az általam megformált személyiséget hanem a szerep is formál engem és ettől a kölcsönösségtől másokra is tudok hatni.

(Liliom című ea. Veszprémi Petőfi Színház)

Ott jöttem rá, hogy én ezt tudom adni és hogy a színháznak, a művészetnek van egy iszonyatos ereje. Emiatt tudom ma is azt mondani, hogy akármilyen nehéz a helyzet a világban, a színház egyszerűen soha nem fog elpusztulni, mert egy közösségi rituálét teremt a nézőkkel és a színészekkel, aminek mindannyian részesei vagyunk. Ezt semmi más nem tudja pótolni. Az ilyen spirituálisnak mondható élmények nélkül, szerintem mindenki szegényebb lenne.

Számtalan színdarabban láthattunk már, hiszen 2015 óta folyamatosan színpadon állsz, hol vidéken, hol a fővárosban. Milyen szerepeid vannak mostanában, hol találkozhat veled a közönség?

Jelenleg a Szextett, a 39 lépcsőfok című darabokban játszom a Vidám Színpadon és a Foglalkozása: Petőfi Sándor felesége című darabban a Jurányiban, a TÁP Színházban, illetve van egy saját önálló estem is ugyanitt, ami az eddigi színészi utam egy kardinális pontja, nagyon szeretem.

Továbbá február 1-én debütál a Sok hűhó semmiért című színdarab a Müpában, melyben Hero szerepét játszom.

A decemberi Női Klub egyik nagy meglepetése volt, hogy bemutattátok nekünk a Foglalkozása: Petőfi Sándor felesége című színdarabot. Mesélj nekünk kicsit a darabról!

Ezt a darabot Szendrey Júlia naplóbejegyzéseiből Selmeczi Bea író és dramaturg illetve Dézsi Fruzsina író és produkciós vezető készítette, Selmeczi Bea rendezte, akihez a szakmai kapcsolat mellett egy immár nyolc éve tartó barátság is fűz. A darabban Petőfi Sándort és más szerepeket is játszó Hrisztov Tomával a Vidám Színpadon is együtt játszom. Nagyon szeretek vele dolgozni és végtelen bizalommal vagyok iránta, mint partner, ami itt kulcsfontosságú, hiszen csak ketten vagyunk a színpadon. Nagyon fontos számomra ez a darab, összetett szakmai kihívàsnak gondolom. Az emberi részéről nem is beszélve.

Mit adott neked Szendrey Júlia? Hogyan sikerült átszellemülnöd Petőfi Sándor feleségévé?

Vannak szerepek – például a Sok hűhó semmiért című darabban Hero – amihez sokat kell alakulnom magamban. Szendrey Júlia nem ilyen volt. Első olvasás utàn megértettem a szerep igazságát.

Azt gondolom, ahogy egy hűséges nő tud szeretni, úgy talàn senki nem tud ezen a világon. Ez az én véleményen csupàn, engedtessék meg.

(Foglalkozása Petőfi Sándor felesége c. ea Fotó: Cseke Tamás (TÁP színház) 


Én magam Júliàhoz hasonlóan lojális típus vagyok és abban hiszek, hogy az embernek kevés az igazán nagy szerelme, nagy találkozása az életben. Nem mondom, hogy utána boldogtalanságra és magányra van ítélve az ember, de az elsöprő találkozás csak ritkán adatik meg.

Ahogy Szendrey Petőfi irànti szeretetéről ír miközben azt a sok borzalmat megélte szàmomra hősies és megràzó.

Kevesen tudják, mi lett vele Petőfi Sándor eltűnése után, a legtöbben annyinál ragadtunk le, hogy a nemzet özvegye csalfa módon hozzáment máshoz Petőfi halàla utàn. Bea elképesztő munkával kutatta, Fruzsival pedig összeszerkesztették Júlia életének kis morzsáit, ami nem volt egy könnyű élet. Hogy csak egy dolgot említsek, Petőfi utàni férje egy brutálisan mentálisan és szexuálisan bántalmazó ember volt. Az én olvasatomban a sok nehézséget azért tűrte el, mert haláláig élt benne a remény, hogy Petőfi még egyszer előkerül.

Mindeközben egy tehetséges költő volt, halálához közeli versei különösen a szívemhez nőttek.

Februárban új színdarabbal, a Sok hűhó semmiért című előadással állsz színpadra, amiben Hero karakterét formálod majd meg. Ahogy említetted, ez már komolyabb gyúrást igényel. Miért?

Hero a tisztaság, a naivitás, nincsenek a szerepében intellektuális csavarok. Ő csak a maga egyszerűségében ott van, teljesen nyitottan, naivan, ártatlanul. Én sokat gondolkodom, Hero nem gondolkodik, csak szeret.

Az ilyen szerepek nekem nehezek, holott semmi mást nem kéne csinálni, mint mindent szeretettel a maga egyszerűségében megfogalmazni. A tisztaság nem csinál semmit, csak van. Ezt el kell hinnem újra, az adott élethelyzetben, amikor egy ilyen szereppel találkozom. Nekem most ebben a szerepben a nőiesség egy aspektusának újonnani felfedezése is megfog, a kiszolgáltatottságé és a törékenységé. A nőiesség ezzel is jár, csak ezt nem mindig van erőnk vagy lehetőségünk megmutatni.

Hiszek az sorban, így azt gondolom, hogy egy-egy szerep okkal érkezik az életemben, Hero karakterével sincs ez másként.

Végezetül áruld el, hogy milyen álmaid, vágyaid, céljaid vannak, s hol látod magad 20 év múlva?

Hol látom magam? Érettebben, bölcsebben, a családom körében és filmszerepekkel.


Főkép: 39 lépcsőfok c. ea (Vidám Színpad)

Az interjút készítette Ferenczy Boglárka