Hogyan tekintünk vissza életünk nagy döntéseire? Hogy értékeljük utólag és milyen érzéseink, megfigyeléseink  vannak meghozott döntéseinkkel kapcsolatban?  Kinek vagy minek a hatására döntöttünk úgy, ahogy.. amikor  igent vagy nemet mondtunk, esetleg csütörtököt? Sok féle témában kell döntenünk nap mint nap.  De vannak életre szóló döntéseink, legalábbis életre szólónak gondolja az ember, amikor meghozza azokat.  Ilyen, pl. a házasságkötés. Aki már megélte a pillanatot,  gondolom, velem együtt úgy indult ennek a csodálatos történetnek, hogy egyszeri lesz az életben. Mégis, annyi tönkre ment házasságot, párkapcsolatot látok környezetemben, hogy sokszor elgondolkodom a témán és talán ezzel nem vagyok egyedül. Néhány gondolatomat megosztok Veletek ezzel kapcsolatban. Ha magad választottál, magad döntöttél, tehát szerelemből  történt, akkor szív szerint tettél, cselekedtél. Van, hogy a körülmények hozzák úgy, vagy valakinek, a hatására, nyomására teszünk lépéseket, befolyásolva lettünk s tán nem a szívünkre, hanem másra hallgattunk, esetleg csak az eszünkre. Ám, sokszor célt tévesztünk és segítségre van szükség a jó útra lépéshez, hogy azon maradjunk a továbbiakban. Nem könnyű eldönteni, melyik a jó út? Minden esetre érdemes visszamenni oda, ahol úgy érezzük, megszakadt valami és más irányt vett az életünk. Amikor máshová terelt az élet, ami ellen nem tehettünk, nem tettünk, nem védekeztünk és talán valaki ellen vétkeztünk. Ott kell rendet tennünk, hogy helyére kerüljenek a dolgok, ebben lehet és kell is fejlődnünk, hogy felnőjünk! Kell, hogy felülkerekedjünk, hitben növekedjünk, hogy jobban legyünk önmagunkkal, másokkal, a Párunkkal.  Hogy ne egy felületes, hanem valóságos szeretet kapcsolatban  lehessünk, melynek nem csak bizonyos alkalmak idején vannak külső jelei, hanem minden nap megmutatkozik a szeretet  valamilyen formában. Akkor a nehéz döntéseinket, pl. szakításainkat is ezzel a szeretettel tudjuk meghozni, hiszen,sajnos

Megszokott dolog, hogy az emberek egymással 

méltatlanul bánnak, hogy a kapcsolat megbénul, 

azután, hogy útjaik elválnak.

Pedig valamikor a legtöbbet jelentették egymásnak,

mégis, szívüket képesek odaadni azonnal másnak.

Minden együtt megélt, szép percet jó mélyre ásnak

és máris átadják magukat a hallgatásnak.

Kik így tesznek, egyáltalán nem érzik magukat hálásnak,

talán inkább sértődöttnek, vesztettnek s durcásnak.

De megtalálják, kik lelkük mélyén az igazira várnak,

kik nem csak kapcsolatukban, annak végén is 

szeretetben járnak.


Igazán jó párkapcsolat barátivá válhat,

ha egymással később méltóképpen bánnak.

De a lelki sebek sajnos tovább fájnak,

ha szavaink hallgatással kiabálnak.

Kimondott érzések megerősítésre vágynak,

leírt, de nem lejárt kérdések megválaszolásra várnak.

Kik magas lovon ültek, de aztán mégis leszállnak,

még ha el is estek, legvégül felállnak.

Nincs értelme már a további vitának,

így vesztessé nem, még ha egymástól el is válnak.


Ha oly nagyon fájnék,

ha fényre jő árnyék,

ha tűzfalon járnék, úgy hozzád találnék.

árnyékból fénnyé te érted válnék, 

fényként sötétben csak terád várnék.

tűzfalon cikáznék árnyékként táncikáznék. 

esőben is áznék, falról is lemásznék, 

ha veled teáznék, fényedben nem fáznék.

semmin nem vitáznék,

ha mégis hibáznék, teádban kiáznék.

Ha napsütésben reggel a tűzfalon járnék, 

akkor én volnék neked a fény és az árnyék.

Te lennél a nap, örömöddé válnék, 

játszanék neked és sohase fájnék.


Szeretet forgácsok Valentin napra utólag: 

Tudunk-e még szeretni? 

Magot vetni, nevetni? 

Mi zúdul, mint lavina, 

mit mond erről Vali, na?

Versben, dalban van ima, 

meg lehet hallani ma? "

Titkok, ékek, emlékek, 

Tiltott helyre nem lépek.


Nem tudok szeretni ésszel, én csak szívvel, 

aki csak így tud, sok levegőt szív el.

Magát is becsapja, szeretetet színlel,

hiába is színez annyiféle színnel.

Díszítve az ágy akár baldachinnel, 

nem elégülhetsz ki azon balga hímmel.


Tán ok volt a grimaszokra, 

ne gondolj a pimaszokra! 

Se holmi kis pamacsokra, 

csak isteni parancsokra! 


Ne is gondolj apacsokra, 

vár Téged az apa csokra! 

Ügyet se vess a macsókra, 

gondolj csak ma ama csókra! 


Régi ipiapacsokra! 

és a réti pipacsokra! 

Nő ne vágyjon ripacsokra, 

férfi csak női kacsókra! 


Elbizonytalanít Endre,

választásom esik Kendre!

Bálint napon ömlik, rendre,

a szerelem, a víz vedre.

Készülök ám a Víkendre,

hangolódom a színedre.

Te meg vigyázz a szívedre, 

enyémre és a Tiedre!

Vasárnapra, nem is keddre,

jó pálinka derít kedvre!

Lányok arra, pasik erre,

ihatunk majd a sikerre!

Szeretettel


Hajdan Vali szervező-költő-és előadóművész
+36-70 / 248-0547
hajdan.vali@gmail.com