Milyen a jólét és a prosperitás egy utópisztikusnak tűnő faluközösségben?


Csou-csia csuang (Zhoujiazhuang) egy különleges faluközösség Észak-Kínában, Hopej

tartomány Csincsou városában. Ez a kis közösség különleges figyelmet érdemel több

szempontból, mivel Kína egyetlen olyan közössége, amely máig megőrizte az 1950-es

években bevezetett népi kommuna rendszerét. Miközben az ország többi része az 1980-as

évektől áttért a magánbirtokban lévő földhasználatra és piacorientált gazdálkodásra, Csou-

csia csuang közösen birtokolt földekkel, demokratikus döntéshozatallal és erős közösségi

szolidaritással működik tovább.


Csou-csia csuang, Hopej tartományban található, és hat falu tartozik a joghatósága alá.


A kínai kollektivizmus a földreformokkal és a népi kommunák létrehozásával kezdődött

1949-ben, amelyek célja a föld igazságosabb elosztása, a termelés növelése és a társadalmi

egyenlőség volt. Azonban az 1980-as évek gazdasági reformjai során a legtöbb helyen

visszatértek az egyéni családi gazdálkodáshoz, azonban maradt néhány település, amely

megőrizte a nép kommunák működési modelljét.


A rendszer különlegessége, hogy a termelés, a jövedelmek és a szociális szolgáltatások

közösen szerveződnek. A kollektív gazdaság működteti az ipari üzemeket – például egy innen

származó szelepszerelvény-gyárat –, valamint modern mezőgazdasági technológiát

alkalmaznak, különös tekintettel a tejiparra és a magas hozamú növénytermesztésre

vonatkozóan. A közösség tagjai számos előnyt élveznek: ingyenes ivóvízellátást, lakhatási

támogatást, orvosi ellátást és különféle szociális juttatásokban is részesülnek.



A városkapu is hirdeti, hogy egy civilizált faluközösségről van szó, melynek lakossága 13 000 fő ebből több mint 8000 munkaképes dolgozója van a kommunának.


Működési modell és belső szabályok


Amikor az ország a népi kommunák létrehozását szorgalmazta, a település vezetése is

azonnal 10 termelési csoportra osztotta be az összes falusi lakost, és minden falu aktívan

részt vett ebben az átalakulásban (és persze a termelési versenyben). Csou-csia csuang

település falusi lakói már 1953-ban elkezdtek szigorú népközösségi tervet kidolgozni Lej Csin-

hö vezetésével.


Más városokkal ellentétben Csou-csia csuang helyi szabályai nagyon részletesek,

köszönhetően az innovatív kommunavezetőnek. Lej Csin-hö részletesen kidolgozta a falu

működési és gazdálkodási mechanizmusait. A lakosok kollektív jövedelemhez juthatnak

mindaddig, amíg kollektív munkában vesznek részt. Ez egyrészt garantálja az egyes egyén

alapvető megélhetését, másrészt lustasághoz vezetne, mert a munkavégzés hatékonysága

egyáltalán nem befolyásolja a személyi jövedelmet. Többek között ezért is hagyta el a

történelem során sok település a népi kommuna rendszerét. Ezzel szemben Lej Csin-hö

törvényei szerint a lakosok az elvégzett munkájukért pontokat kapnak, vagyis a falusiak

kompenzációja a meritokrácia elvein alapszik.


Az 1921-ben szegény paraszti családban született Lej Csin-hö tizenéves kora óta küzdött a

japán invázió ellen. 1944-ben a kínai kommunista párt tagja lett. 1948-ban megnyerte a

csatát a helyi földesurak ellen, és falujában 234 szegényparaszti háztartásra szerzett

földbirtokot. 1949-ben, 28 évesen Lej Csin-hö el sem tudta képzelni, hogy a parasztok japán

imperialista agresszió és a helyi földesurak kizsákmányolása alóli felszabadítására tett

erőfeszítései csak a kezdetét jelentik annak a fáradságos küzdelemnek, hogy biztosítsák a

parasztok nehezen megszerzett nyereségét. Az ezt követő ötvenkét évben, egészen 80 éves

korában, 2001-ben bekövetkezett haláláig, Lej Csin-hö és falubeli társai kanyargós úton

mentek keresztül az elfogadás felé vezető úton.


1982-ig Csou-csia csuangban a kollektív gazdaság szép eredményeket ért el. Lej Csin-hö, akit

a kulturális forradalom idején megszégyenítettek, de 1978 decemberében visszaadták neki

kommunavezetői pozícióját, látta, hogy azodőtájt gyapotból hiány van. Lej kommuna tagjait

meggyőzte a több gyapot és kevesebb gabona termesztéséről. A gyapottermelés 1978-ról

1980-ra 4,8-szorosára nőtt. 1979 végén a közösség akkora bevételre tett szert, hogy

visszafizette az állammal szemben fennálló 180 000 jüan adósságát, 163 000 jüannal

kártalanította a közösség tagjait a korábbi években elszenvedett ingatlankárokért. Ezzel a

gazdasági teljesítménnyel, amely a kollektivizmus előnyeit demonstrálta, Lej Csin-hö a

kollektivizmus intézményeinek megőrzését szorgalmazta a központi kormányzat felé. Ez a

modell azonban ellentmondott az állami politikának és a 80-as években megerősítette az

állammal szembeni pozícióját, ám vélhetően a falu mérete, híre és a csekély befolyása miatt

nem kényszerítették a települést a reformokra.




Köszönet és mellszobor - Lej Csin-hö, aki több évtizeden át együttműködésre bírta a faluközösséget és

megteremtette a máig tartó viszonylagos jólétet.


Modern idők, új kihívások


Csou-csia csuang közigazgatási egységként maradt fenn ugyanazon a területen, mindmáig,

amely ugyanazt a hat falut irányítja. Ez nem tűnik jelentősnek, hacsak valaki nem ismeri Kína

1949 óta tartó viharos történelmét.


A legfrissebb jövedelmet közlő adat 2011-ből származik (akkor az egy főre jutó éves

jövedelem 12 095 jüan volt), a jelenlegi éves nettó jövedelem becslések szerint 25–35 ezer

jüan (1,2-1,7 millió forintnak megfelelő összeg) körül mozog – ez meghaladja a vidéki átlagot,

noha jócskán elmarad a városi szintektől (összehasonlításként Hopej tartomány székhelyén a havi átlagos fizetés 10 200 jüan) . Hiába alacsonyak a nettó bevételek, viszont a kollektív

jóléti rendszer kompenzálja ezt lemaradást.



1982 novemberében 3055 család erősítette meg bizalmát a kommunavezetőben és a modell fenntartásában, szembenézve az állam által szorgalmazott kapitalista termelési reformokkal.


A modell fenntartása azonban nem mentes kihívásoktól. Folyamatos politikai és gazdasági

feszültségek merülhetnek fel, mivel a népi kommuna modellje ellentétes a központi kormány

által támogatott szocialista piacgazdasággal. Emellett gazdasági versenyhelyzetben és

kríziseknél nehezebb lépést tartani a rugalmasabb és ellenállóbb magáncégekkel,

magángazdaságokkal. Nem beszélve, hogy a fiatalabb generációk egyre inkább a városi,

individualista életformát keresik, ami hosszú távon megingathatja a közösségi összetartást,

így lokális elöregedéshez és elvándorláshoz vezethet. További problémát jelent a bonyolult

szervezeti hierarchia és a jogi bizonytalanság, hiszen ez a közösségi és tulajdonjogi forma

már nem dívik kínai rendszerben.


Csou-csia csuang egy élő szimbóluma annak, hogy a közösségi gazdálkodás egyes helyeken

működőképes lehet – de fennmaradása folyamatos alkalmazkodást, stabil vezetést és

közösségi elköteleződést igényel. A jelenlegi vezetőnek, aki Lej Csin-hö unokája, nem csak


nagyapja örökségét hanem a faluközösség ellenállóságát és összetartását is meg kell hogy

őrizze ha el akarja kerülni a de-kollektivizációt.

Sinológusként és nemzetközi kapcsolatok szakértőként szeretnék betekintést nyújtani az

aktuális és az olyan történelmi eseményekbe (Ázsiával kapcsolatban), amelyek kihatással vannak jelenünkre.