MIT TENNÉL A HELYEMBEN?

SZERKESZTI AZ OLVASÓ ÉS V. KULCSÁR ILDIKÓ

Író, újságíró, tanár, párkapcsolati mediátor. Öt gyereket nevelt fel a férjével, hét unoka nagymamája, de ez kevés számára, hiszen az a mániája, hogy derűvel és őszinteséggel kell oldania a hozzá fordulók ezer baját. Ezért tart előadásokat itthon és külföldön, ezért várja szeretettel az olvasók e-mailjeit.  

Nem tudod mássá gyúrni! 


Kedves Ildikó, az idei esztendő legfontosabb feladatának tartom, hogy változtassak a férjem és a tizenhat éves lányom viselkedésén! Közöttük teljes az összhang, a gyerek rajong az apjáért, ő a minta, maga az isten. Mindketten passzívak, zárkózottak, kevés beszédűek, emberkerülők. A férjem tisztességesen dolgozik a rendvédelemben, de nem hajt előléptetésre, a lányom közepes tanuló, pedig a képességei alapján simán lehetne négyes-ötös. De elégedett a hármasaival, mert nemcsak „néma”, de lusta is.  Amúgy jól érzi magát az egyetlenegy barátnőjével, velem módjával áll szóba, de az osztálytársaival sem beszélget sokat. Idén karácsonykor lett elegem az „elfogadó anyuka” szerepéből, amikor az osztályfőnöke felhívott, mert a lányom nem volt hajlandó fellépni a karácsonyi műsorban. Nagyon szép, erős és tiszta a hangja, ezért akart vele szólót énekeltetni az énektanár. Hatalmas veszekedés, kiabálás, csinnadratta volt otthon, mert megpróbáltam meggyőzni, amiben nem segített férjem. Csak figyelt. Mégis győztem! A gyerek énekelt az ünnepélyen, és hatalmas sikere volt. Kétszer visszatapsolták, és ő élvezte! Azóta kevésbé ellenséges velem, benyögte, hogy szívesen tanulna gitározni, és eljönne velem kozmetikushoz is, mert néhány  „kamaszpötty” van az arcán. Amúgy szép a bőre és csinos is, csak egyelőre nincs kedve nővé válni. Mégis lelkes vagyok, idén fel fogom éleszteni! Programokat szervezek, megyünk sok koncertre, és ráveszem, tanuljon énekelni. De mit csináljak az amúgy rendes férjemmel? Bevonjam az új életünkbe, vagy zárjam ki? Ildikó, mit gondol? 


Kedves Levélíróm, tetszik a lelkesedése, a változtatni akarása, mégis azt mondom, lassítson – a gyerekeim nyelvén szólva: ne nyomuljon… –, mert a családi kapcsolatainknak árt a kapkodás! Igen, segíteni kell abban, hogy a lánya gitározni tanuljon, de az énektanulást csak a gitártanárral egyeztetve javasolnám. Kell koncert és színház is, de vigyázzon, ne legyen sok!  Ha valaki éveken át két kilót sem emel meg, attól nem várhatjuk, hogy holnaptól húsz kilós csomagokat cipeljen. De a kérdésére válaszolva, gyorsan elmondom, hogy a folyamatból nemigen hagyható ki a férje, hiszen a lányuk példaképe. „Maga az isten.” Tehát hasznos lenne beavatni őt, és a segítségét kérni, mert együtt tán könnyebb lesz kilépni a „néma család” szerepéből. Nagy fába vágta a fejszéjét, kedves Olvasóm, de ha kitartó és nyugodt, sikert arathat: a zárkózott bábból kibontakozik egy gyönyörű pillangó. De közben ne feledje, a szülő nem mágus, nem tudja a gyerekét mássá gyúrni, azaz finomhangolás sikerülhet, de csoda alig…! Tölgyfából nem lehet ciprust nevelni, hallottam gyakran a zseniális pszichológustól, Ranschburg Jenőtől.