MIT TENNÉL A HELYEMBEN?
SZERKESZTI AZ OLVASÓ ÉS V. KULCSÁR ILDIKÓ
Író, újságíró, tanár, párkapcsolati mediátor. Öt gyereket nevelt fel a férjével, hat unoka nagymamája, de ez kevés számára, hiszen az a mániája, hogy humorral, őszinteséggel és derűvel kell oldania a hozzá fordulók ezer baját. Ezért tart előadásokat itthon és külföldön, ezért várja szeretettel az olvasók e-mailjeit.Â
Kedves Ildikó! Azért mentem el a szerzői estjére, mert kíváncsi voltam, elítél-e engem, tehát most részletesen leírom, amit ott akartam elmondani. Decemberben leszek hatvanéves, nyolc esztendeje élek özvegyen, és elegem van abból, hogy rendes vagyok. A családom számára a rendesség az egyetlen tulajdonságom! Pattanok, ha vigyázni kell az unokákra, soha nem mondok nemet, sütök, főzök, szolgálok. A barátnőimet is elhanyagolom, közben tele vagyok tervvel, vággyal, csakhogy mindent elnyomok magamban. Például fiatal koromban országos versenyt nyertem a partneremmel társastáncban, de az én komoly férjem botlábbal született, tehát az esküvőnk után véget ért a táncos korszakom. Véget ért az idegen nyelvek "uralma" is. Jól beszéltem németül, gagyogtam franciául, és terveztem, hogy nekivágok az angolnak. Terv maradt... Jöttek a gyerekek, köréjük rendeztem az életemet, közben számviteli területen dolgoztam - dolgozom ma is -, ami úgy való nekem, mint az űrhajózás. Tehát arra gondoltam egy hároméves és egy kiskamasz gyerek nagymamájaként, hogy végre magammal is foglalkozom egy kicsit. Ennek első lépéseként meg akarom keresni a valahai táncpartneremet, aki régen szerelmes volt belém, és beiratkozom angol nyelvtanfolyamra. Ám amikor elmondtam a lányomnak, kiborult. Szerinte megbolondultam. Annyit fogott fel az egészből, hogy elegem van a családomból, nincs közöm az unokáimhoz, pedig a hároméves kisfia rajong értem. Ildikó, imádom az unokáimat, de szeretnék saját életet is! Tényleg bolond öregasszony vagyok? És ön mit tenne a helyemben? A jeligém: "Tanácstalanul"
Nem bolond, nem öregasszony! Kedves Asszonyom, tapasztalatom szerint az öregség akkor kezdődik, amikor elfogynak a tervek, a vágyak... Ennek szellemében vannak ősöreg negyvenesek és fiatal hetvenesek. Nekem tetszenek a tervei, az ön helyében megvalósítanám valamennyit! Bár arra is felkészülnék, hogy a valahai táncpartnemből potrohos, morcos öregúr lett. Sebaj! Akkor elmennék egy szenior táncklubba. Angolul tanulni - soha nem késő. Javaslom, vágjon bele, és a barátnőit se hanyagolja el! Gyönyörűséges élménytár a család, jó, ha van erőnk a felnőtt gyerekeink segítésére - nem a szülői szerepük átvállalására! -, de a lányunk nem a barátnőnk. Ő nem fog kortársként reagálni a titkos teveinkre, ő szülőként tekint ránk, amíg csak élünk. Tehát köszöntöm önt a fiatal hatvanasok klubjában, és kívánom, hogy merjen élni! Közben szeresse úgy az unokáit, ahogy csak erejéből telik, de ne feledje, hogy egy nőnek akkor is ezer az arca, ha egyébként rendes nagymama.
(Kedves Olvasók, szeretettel várom ezentúl a leveleiket, hogy szakemberként, barátnőként válaszolhassak a beszelgessunk@vkulcsarildiko.hu vagy a vki@tvnetwork.hu e-mail címen!)Â Â Â Â Â Â Â
Szólj hozzá