Ahhoz, hogy egyensúlyba kerüljön az életünk, elengedhetetlen, hogy felelősséget vállaljunk önmagunkért. Nincs többé hibáztatás – sem mások, sem a körülmények felé.
Ez sokszor nem könnyű, hiszen egyszerűbb kívül keresni az okokat, mint mélyen magunkba nézni. Pedig a valódi változás ott kezdődik, amikor őszintén szembenézünk önmagunkkal, és elhatározzuk, hogy változtatunk a hozzáállásunkon.
Mindannyian a saját életünkért vagyunk felelősek. Másokat nem tudunk megváltoztatni, nem formálhatjuk őket olyanná, amilyennek látni szeretnénk. Amit viszont megtehetünk, hogy önmagunkon dolgozunk – és ez az, ami valódi, tartós változást hozhat.
A változás ott kezdődik, amikor elkezdjük megérteni önmagunkat. Ez azonban nem könnyű feladat, hiszen a tudatos énünk csupán 5 %-át irányítja a működésünknek. A szakemberek szerint viselkedésünk 95 %-át a tudatalattink befolyásolja.
Ez a bennünk működő, sokszor rejtett rész határozza meg, hogyan reagálunk egy-egy helyzetben. Itt tárolódnak a korábbi élményeink, tapasztalataink, és bizony a félelmeink is – sokszor egészen a gyermekkorunkig visszanyúlva.
Előfordulhat például, hogy egy-egy tanulási nehézség (pl diszlexia) mögött is korábbi stresszélmények húzódnak meg. Egy váratlan ijedtség, egy erős érzelmi helyzet – akár egy szülő felemelt hangja vagy egy hirtelen zaj – mély nyomot hagyhat a gyermekben. A tudatalatti ilyenkor összekapcsolhatja a félelmet az adott helyzettel, például azzal a betűvel vagy számmal, amellyel éppen dolgozott.
Tehát felelősséget vállalni nem is olyan könnyű, amikor a tudatalattink folyamatosan arra törekszik, hogy „megvédjen” bennünket. Amikor változtatni szeretnénk, gyakran megszólal bennünk az a bizonyos belső vészcsengő, ami visszatart a kilépéstől.
Ilyenkor könnyen elhisszük, hogy még ha nem is érezzük jól magunkat egy párkapcsolatban vagy a munkahelyünkön, az mégis biztonságosabb, mint az ismeretlen. Ez a belső működés azonban sokszor éppen attól tart vissza bennünket, amire valójában vágyunk: a könnyedségtől, a fejlődéstől és a boldogabb élettől.
Leginkább három dolog tart vissza minket: a fájdalom, a félelem, és a fájdalomtól való félelem – legyen szó testi vagy lelki megélésekről.
A kineziológia ebben a folyamatban nyújthat hatékony segítséget. Az izomtesztelés segítségével gyorsan kapcsolatba kerülhetünk a tudatalatti működésünkkel, és pontosabb képet kaphatunk arról, hol vannak az elakadásaink. Amikor ezeket sikerül beazonosítani, lehetőség nyílik a hozzájuk kapcsolódó feszültségek oldására is.
Fontos azonban kiemelni, hogy a kineziológia nem pusztán beszélgetés. Bár a kommunikáció része a folyamatnak, a valódi munka a blokkok oldásában történik. Ez teszi lehetővé, hogy ne a múltbeli stresszhelyzetek irányítsák a reakcióinkat, hanem nyitottabban, szabadabban tudjunk a lehetőségek felé fordulni.
Ha eljutunk az elhatározásig, akkor kezdődik az igazi munka. Ennek az alapja három fontos lépés: érzem – akarom – hajlandó vagyok.
Elsőként fontos felismerni, hogy mit érzünk valójában – ebben a kineziológiai izomtesztelés is segíthet. Ezt követően tisztázzuk, mit szeretnénk elérni, mi az a változás, amire valóban vágyunk.
A harmadik lépés talán a legmeghatározóbb: megtalálni a saját válaszainkat arra, hogy mire vagyunk hajlandóak a változás érdekében. Milyen lépéseket tudunk és akarunk megtenni azért, hogy közelebb kerüljünk a kívánt állapothoz.
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy mindig a saját megoldásainkat keressük – azt, amit mi magunk valóban képesek vagyunk megvalósítani. Ha valaki más mondja meg, mit kellene tennünk, az legfeljebb rövid távon működhet. A tartós változás belülről indul.
Ha ez a három tényező összhangba kerül, elindulhatunk azon az úton, amely egy könnyebb, szabadabb és kiegyensúlyozottabb élet felé vezet.
Nem kell tovább ugyanazokat a köröket futnod – választhatsz mást is.
Szólj hozzá