A közelmúltban részt vettem egy, az MTA által szervezett konferencián, aminek témája az idősödés volt, új kihívás a gazdaság és a társadalom számára. Elmondták, hogy lezárult egy Nemzeti Kutatási Program ebben a témában, bemutatták az első eredményeket.

A demográfusok, már évtizedek óta hangoztatják, hogy a fejlett és a közepesen fejlett országok lakossági összetétele jelentősen eltolódik az idősebb népesség felé. Új fogalmakkal ismerkedünk: pl. longevity, idősödés, egészségben eltöltött évek az aktív életszakaszt követően.


Az egyik előadásban kifejtették, hogy onnan számítunk idősnek, amikor elhagyjuk a munkaerőpiacot. Magamban ezzel nem értettem egyet, egyrészt mert a friss nyugdíjasnak most nyílik ki a világ, tele van tervekkel, erővel, átugorja az árkot, szóval most kezdődik a tánc! Másrészt mert nagyszülői segítség nélkül alig lehet megoldani az óvodások, kisiskolások napi szállítását, felügyeletét, és akkor még nem is beszéltünk a két és fél hónapig tartó nyári szünetről; mindezt legalább a gyerek 12 éves koráig, addig lehetünk „főállású nagyszülők”.


A magyar lakosságon belül az érettségizettek aránya az 1970-es években mért 10%-tól, 1995-re 65%-ra emelkedett, számukra a munkaerőpiacról való kilépés nem egyenlő a csendes várakozással. Rengeteg program várja őket, bizony jelentős vásárlóerővel rendelkező célközönség lettek. Társaság, klubélet, DJ, Hawaii, sose halunk meg!

(Zárójeles megjegyzés: egyébként abból is kiderült, ki lát minket idősnek, amikor a pandémia idején megjelent a szomszéd, hogy miben segíthet.)


Nem mindenki boldog viszont ebben a helyzetben. Magyarországon a pénzügyekért felelős miniszternek gyakran főhet a feje, miből fogja finanszírozni az évente 5-6 %-kal emelkedő, idősödéssel kapcsolatos kiadásokat, amik a közkiadások 25%-át teszik ki.


Az egyik jelentős tétel a „nyugdíjkassza”, azaz a munkajövedelem után beszedett járulék és a nyugdíjasoknak kifizetett járadék egyensúlya. A modern nyugdíjrendszerek arra épültek, hogy mindig lesz elegendő gyerek, akik felnőve, belépnek a munkaerőpiacra. Nos, ez nincs így, sőt vannak ellenható tényezők!


A másik jelentős tétel, hogy az ún. „nagy adókból” származó költségvetési bevétel is átalakul. A kevesebb munkavállaló – azonos kulcs esetén - kevesebb SZJA-t fizet. Persze lehetne a vállalkozásoktól még több adót beszedni, de az meg visszafogná a beruházásokat; ha „kivonul” egy nagyobb vállalkozás valamely országból, akkor a munkahelyek száma is csökken.

Marad tehát a forgalmi típusú adók területe, a fogyasztás megadóztatása. Ismert, hogy itthon több ÁFA kulcsunk van, 0 % - 27 %-ig terjedően. Vannak alanyi és tárgyi adómentes szolgáltatások, a csökkentett kulcsok (5% és 18%) alapvető élelmiszerekre, gyógyszerekre, könyvekre és meghatározott szolgáltatásokra vonatkoznak, míg 2024-től a napilapok esetében 0%-os adókulcs is megjelent. Minden más a 27%-os forgalmi adókulcs alá tartozik (ami az EU-ban nálunk a legmagasabb).


És miből fogyaszt az idősödő társadalom? Költ az alapvető élelmiszerekre, egészsége megőrzésére, kulturális programokra, majd gyógyszerekre. Szóval az alacsony ÁFA kulcs alá eső árukra, szolgáltatásokra. 



dr. Marczi Erika