1857-1945

„A hosszú és egészséges élet titka, a természet rendjének követése”!

Johann Künzle neve, a számtalan szenzációs gyógyítás után országszerte „fűszer pap” lett. Mégis, vagy éppen ezért, a talaj forróvá vált Svájcban a laba alatt.

A törvény szerint ugyanis a beteg ember kezelését, csak az orvos végezhete, természetgyógyász nem!

Amikor a súlyos Grippe-epidermia 198-ban millió emberéletet követelt, több halottja volt, mint az épp befejeződött I. Világháborúnak, Künzle hitközössége Wangs, mint egy sziget sértetlen maradt. A környék orvosai jelentést tettek, Künzle eredményes munkája ellen. Mire Künzle figyelmeztetést kapott feletteseitől, hogy az „orvoslással” hagyjon fel. A „fűszer pap” válasza a püspöknek:

"A tanácsot nem tudom követni, de ha parancsot kapok, akkor mint egy jó katona engedelmeskedem".

Püspöke meglátogatta a "fűszer papot". Künzle utána nem a kolostorban, hanem egy kis házban "rendelt". Megint feljelentette egy sikerére irigy orvos, aminek pénzbüntetés lett a vége.

Graubünden lakói felháborodtak és követelték, hogy (csak) ők személyesen dönthessék el, kivel és mivel hagyjak gyógyítani magukat. Elkezdtek aláírásokat gyűjteni.

A pap régi meggyógyított betegei háztól-házig, faluról-falúig jártak. Rövid idő alatt az előírt aláírás számot (3000) már rég túllépték. Ezt egy összlakossági szavazat követte, ahol a „fűszer pap” nagy fölénnyel győzött. Az orvosok kénytelenek voltak megengedni, hogy (csak egyedül Künzle!) gyógyíthasson.

Előfeltétele ennek az volt, hogy egy vizsgát kell letennie, a svájci egészségügyi vezetés előtt. Az akkor 65 éves pap, ezt nem fogadta el. A nép, gyógyítója mellé állt. Özönlöttek a betegek nem csak Svájcból, hanem egész Európából, még a tengerentúlról is a paphoz,  aki csak fűszerekkel gyógyított. Az egyszerű öreg pap papruhában, ami félig el volt takarva egy nagy zöld köténnyel,a legismertebb svájci ember volt a 20-20-as evekben.

A kis „fűszer pap” Zizersből, hírességben mindenkit megelőzött. Könyvet írt, „Fűszer és gyom” címmel, amit egy „Fűszeratlasz” követett. A Künzle Kalendárium, ami évről-évre megjelent, a nép kalendáriuma lett.

A majdnem elfelejtett gyógynövények újra fel lettek fedezve. Az emberiség történetében kevés ember tudott olyan hosszantartó hatást elérni, mint Johann Künzle. Aki mindezek mellett, mindig a háttérben akart maradni.

Mi Johann Künzle titka?

11 éves volt, amikor a hőn szeretett apját elvesztette. 17 évesen saját maga is a halál közelébe került. Ekkor tanulta meg a helyes légzés mechanizmusát. Amikor 1880-ban Belgiumból tanulmányai után hazatért, édesanyja már halálos beteg volt. Künzle nap, mint nap a „déli tűző napra” ágastól kitolta őt és gyógyteákkal itatta. A saját  gyógyítása után, a második nagy eredmeny, édesanyja gyulása volt, amit több ezer beteg ember gyogyulasa követett. 

Künzle ismerte és használta az akkor már szentté avatott Hildegart von Bingen receptjeit. A legnagyobb tanítómestere mégis a természet és a saját megfigyelései voltak. Naponta órákon át gyalogolt a hegyekben. Megfigyelte, hogy a juhok akkor esznek cickafarkot, ha belső sebesüléseik vannak. Felfedezte, hogy bizonyos madarak fészküket paradicsomlevéllel bélelik ki, amikor paraziták lepik el őket. Meglátta azt, hogy a sebesült libák útifüvet esznek és a tehenek lábfájás esetén tyúklábra (réti boglárkára) feküsznek a réten stb. 

Nem volt más, mint nyitott és éber ember, aki egy gyermek csodálkozó  szemevel „Isten gazdag kertjében” járkált. Minden találkozást, minden felfedezést, mint „ajándékot” vett át. Nem tartotta meg magának, hanem az embereknek, a rászorulóknak továbbította.

Johann Künzle, a híres Abbe Mermet (ingával gyógyító) ismerte. Negyvenedik életévétől, ő is felhasználta az ingát, betegségek tisztázásánál eredmennyel.

Úgy tudjuk Künzle tanításait magukévá tenni, ha olvassuk amit írt. Ajánlom minden tudatos embertársam részére.

Busch-Turcsányi Sipos Éva
Természettudományok docense
eva.turcsanyi.busch@gmail.com
eva-turcsanyi-busch.wixsite.com/budapest