Több mint száz színház van Magyarországon, de csak nagyon kevés intézmény élén találunk női vezetőt. Köztük van a Radnóti Színház, amelynek Kováts Adél az igazgatója. Izgalmas, különleges művész, aki színpadon és filmen egyaránt lenyűgözi a közönséget. A finom nőiség, a vibráló vitalitás körbeveszi őt. Mégis ott feszül benne egy fantasztikus erő, amely átsugárzik a szerepein. Ez a tehetség, érzékenység és figyelem mutatkozik meg abban a színházi gondolkodásban is, amivel vezetőként meghatározza, az egyik legpatinásabb művész színház működését.

 

A szakma, a vezetés és a nőiség mennyire fér ma össze a magyar színházi életben?

 

  • Teljesen összefér. Az adott színház programját meghatározza a pályázati kiírás. Az, hogy a megválasztott vezető milyen műsorpolitikával, koncepcióval valósítja meg az adott művészeti intézmény feladatát, az már az ízlésén, világnézetén és személyes kvalitásain is múlik. A társulat összeállítása, a repertoár kialakítása rajtam múlik, de természetesen csapatban dolgozom. A Radnóti Színház polgári művész színházként határozható meg. Bálint András 30 évig vezette a színházat előttem. Én magam 24 éve vagyok a társulat tagja. Amikor átvettem a színház vezetését, elkezdtem megvalósítani, amit a pályázatban leírtam: egy modern, 21. századi színházat, ami a Radnóti hagyományaira épít. A legfontosabb szempont a szakmai minőség, a társulat erősítése és a fiatalok bevonzása. 

 

 

A szakmai szerelem mellett a hűségesség is megmutatkozik. Mennyit számít az, hogy több mint két évtizede tagja a társulatnak?

 

  • Egymásra hatás van, ami az életünk, a döntéseink sorozatának következtében alakul. Az, hogy én ennyi ideje vagyok a színház tagja, azt jelenti, hogy jól érzem magam ebben a közegben színészként. Ezért is vállaltam jó szívvel a vezetői posztot, mert úgy éreztem, hogy értékrendjében, társulatában is olyan művészeti egység, amit szívesen vállalok fel. Jó érzés meghatározó személlyé válni, jó érzés megvalósítani azt, amit a színházról megálmodtam.

 

 

 

Megfogalmazódik a társadalmi felelősségvállalás megjelenése a művészet oldaláról és a műsorrendet megfigyelve észrevehető a világ iránti női érzékenység jelenléte is. Hogyan valósítható meg az egymásra való figyelem szükségességének hangsúlyozása, egy kevéssé érzékeny, globalizálódó társadalmi gondolkodásmód elterjedése mellett?

 

  • Éppen azért lehet megvalósítani, mert globalizálódik a világ. Széles az együttműködések lehetősége, hiszen bizonyos értelemben kinyílt a világ az emberek számára. Az információk sokkal gyorsabban érnek el a célcsoportokhoz, tágabb teret kaphat egy-egy koncepció és szélesebb spektrumban lehet gondolkodni. A tavalyi évadot a párbeszéd évének szántuk. A színészek és a közönség találkozásának egy-egy téma mentén. Célunk, hogy jó előadásokon keresztül legyünk kapcsolatban a közönségünkkel. Idei célkitűzésünk, az együttműködés hívószava mentén a kapcsolatépítés, az egymásra figyelés, az egymás iránti érzékenység fontosságára való figyelemfelhívás. Olyan új társművészeteket is behívunk, ami korábban még nem jelent meg ilyen dominanciával a színház működésében. A színháznak feladata, hogy a néző megéléseit a művészet eszközeivel tegye feldolgozhatóvá, helyezze reflektorfénybe az életkérdéseket.  Ilyen előadás volt például a tavalyi repertoárban A párnaember, a Futótűz. Az idei évadból többek között az Üvegfigurák és az Ádám almái előadásokat említhetjük ebben a törekvésben. Az emberek láthatóan újra szeretnek színházba járni. Öröm látni, hogy tele van a nézőtér és jó visszajelzések érkeznek. A nézővel való együttgondolkodás kialakításában szeretnénk jelentős szerepet játszani. 

 

 

 

A nőiség megélése, a család mennyire kaphat teret amellett a felelősségteljes és sok időt igénybevevő munka mellett, ami az intézményvezetéssel jár? Annál is inkább, hogy a vezetői feladatok mellett a színészi munka is megmaradt.

 

  • Nem egyedül döntöttem el, hogy pályázom. A férjemmel, a lányommal is megbeszéltem. Együtt gondolkodtunk azon, hogy milyen formában illeszthető össze a család és a megnövekedő munkahelyi felelősség. A vezetői munka ugyanis egészen más érzelmi, szakmai és gondolkodásbeli kihívásokkal jár. Felelősség, amin több ember egzisztenciája is múlik amellett, hogy mennyire tudok olyan programot összeállítani, ami a nézők számára izgalmas. Be kell valljam, hogy a családtagjaim néha úgy érzik, talán nem is volt olyan jó dolog, hogy igent mondtam a lehetőségre. Ezzel együtt a családom részéről az engem körbevevő figyelem és szeretet, elfogadás a vezetői énem iránt nagyon sokat segít abban, hogy ki tudjak teljesedni az új szerepkörben. Persze amennyire csak lehetséges, teljesen átadom magam a családomnak is. Ez a kétirányú teljesség pedig, amit egyrészről vezetőként, másrészről nőként és anyaként megélhetek, nagyon inspiráló, hogy olyan színházat csináljak, amiben a társulatom is jól érzi magát, és a nézők számára is örömforrássá válik a Radnóti Színház egy-egy előadása.

 

Csaba Beatrix

fotó: Dömölky Dániel, Misetics Mátyás, Csízik Balázs