Az ölünkbe hullott idő

Vajon milyen átalakuláson, változáson megy keresztül az ember,

ha váratlanul időt kap rá?

Ez a kérdés foglalkoztat engem egy ideje,

most, hogy rendelkezésünkre áll,

mit kezdünk vele?  Megnéznék egy fotót az emberről

karantén előtt és karantén után,

szerintem igazán beszédes lenne.

Sok videó is készül a karantén ideje alatt, amit mások is látnak

és magunk is bármikor visszanézhetünk.

Vajon mit látnak mások és milyennek látjuk magunkat mi?

Na, és milyennek lát minket Isten?

Amivel foglalkozunk, amit teszünk, olyanná, azzá válunk.

A kívülről látható változások szembetűnőek, vajon mit mutatnak?

De a belső fotónk milyen lenne, ha azt is láthatnánk?

Azt ugyan nem tudjuk lefényképezni, lefotózni,

de ha őszintén magunkba nézünk, felfedezhetjük a változásokat.

Igen, most erre van szükség, hogy őszintén magunkba nézzünk

és most nem hivatkozhatunk arra,mint eddig, hogy nincs rá időnk.

Tengernyi lehetőség adódott, adódik az embernek, amiből választhatunk,

és válogathatunk, nem is jár nagy beruházással, az internet tárházának

köszönhetően.

Van, aki főzési tudását gyarapítja, adja tovább, van, aki idegen nyelveket tanul,

van, aki hirtelen elkezd rajzolni, festeni, aki eddig talán sose tette azt és

sorolhatnám, hogy milyen sokféleképpen lehet megtölteni az időt, ami rendelkezésünkre áll és amit mi emberek nem is tudunk, hogy mennyi,

hiszen  ez a titok is Isten kezében van.

Lám, elkalandoztak a gondolataim és tényleg, vajon mit kezdünk a

gondolatainkkal, hová visznek minket, mit hoznak a felszínre

és a lelki folyamatok vajon hogyan alakítják az embert?

Miközben a lelki dolgokon jár az eszem és persze legtöbbször ezt teszem,

közben az is érdekel, hogy mit eszem s eszembe jut a saját szakterületem.

Tudjátok, a színház az a vonal, amit én képviselek

itt a magazinnál és bizony most a színház is olyan, intézmény,

amely megszűnni kényszerült idézőjelben a járvány helyzet miatt.

Mint sok más intézménynek és cégnek,

most bizony nagyon kreatívnak kell lennie

és nagy türelmének, na és persze tartalékának,

hogy ne essen a járvány martalékának.

Aki jegyeket vásárolt bármilyen formában jegyirodán keresztül,

online vagy személyesen, pénztáron vagy szervezőkön keresztül,

például tőlem, tulajdonképpen befektette azt a pénzét,

amit költött a színházjegyek vásárlására.

Jól fog ez még jönni akkor, ha vége lesz a vészhelyzetnek,

mert ha az ember nem is kíván azonnal színházba menni,

ahol kezdetekben biztos  foghíjas lesz a nézőtér,  mégis kezében van

egy kis remény,egy lehetőség, amivel élhet.

Hogy vissza találjon, hogy folytassa életének kulturális részét, életét,

talán egy kicsit jobban odafigyelve, tudatosabban,

mint ahogy korábban tette,  (például, hogy hogyan készüljünk,

hogyan menjünk és hogyan viselkedjünk a színházban, na de ez majd

egy következő fejezet lesz, ha Isten megsegít)

A színházi szférában jellemzően sok szociálisan érzékeny vezető van,

ami abban is lemérhető,  hogyan talál megoldást a tovább menetelre,

a Nézők színészek megtartására és elmaradt előadások tekintetében.

Mindannyiunk számára jut bőven a mostani viszontagságos időkből,

mindenkire terheket ró, igen és színház végképp nem kivétel ez alól.

Lesznek majd az elmaradt előadásoknak kitűzött dátumai, mert lehetetlen,

hogy az elmaradt előadások jegyeinek az árát egytől egyig

visszaváltsák, azonnal visszaadják a vásárlóknak, hiszen az a színház

életben maradását veszélyeztetné.

És természetesen, sajnos ez a Nézőkre is ugyanúgy vonatkozik.

Hiányzik a pénztárcánkból az a pénz, amit lehet, hogy a karantén után

nem is színházjegyre költenénk, hanem a megélhetésre.

Meglátjuk, ki hogyan áll, amikor az idő elérkezik,

hogy beváltja-e egy másik előadásra vagy mindenképpen pénzéhez

szeretne jutni.

Erre a választ most még nem lehet biztosan tudni, de egy biztos, sokáig

nem lehet a kérdés elől elfutni.

Gondolataim igen messzire kalandoztak és lám, a lelki gondolatokon át

eljutottam az anyagi kérdéshez és tulajdonképpen itt az újabb kérdés:

ha ölünkbe hullana egy nagy csomó pénz, azzal vajon mit kezdenénk?

Ez is ugyanolyan érdekes kérdés, mint most, hogy ölünkbe hullott az idő....

Csak sejteni lehet, mint négy fal között a zöldülő lombokat s talán

nem írok bolondokat

"Lombok és galambok c.  versemben, csak egyszerű kérdéseket

s gondolatokat :

Ha sejteni lehet a lombokat,

ó, mondd, megmásznál-e még dombokat?

Kergetnél-e még álmokat,

s vinnél-e magaddal másokat?

Kikkel felidézhetnél csókokat,

s közben feledhetnéd a gondokat!

Van, ki bólogat, ám van, ki csak halogat!

Vállalj hát bátran, még, kalandokat!

Nem kell már hírnév, felejthetsz rangokat,

s ha érted, szól, hallhatsz harangokat!

Festhetsz az Égre, végre kékre,

galambokat,

s ha sejtettél tegnap,

láthatsz Te holnap majd lombokat!

Kívánok mindannyiunknak vírusmentes napokat, hónapokat, éveket, egészséges, Isten szeretetében megújult, életet!

Hajdan Vali

költő, élő adóművész

hajdan.vali@gmail.com