VISSZATEKINTÉS


Mily kár, hogy nem korábban kezdtem verselni.

Fiatalon csak a szépről tudtam volna írni.

Sikert sikerre halmozva az új hajnalt várni,

Esténként kibontott hajjal partiról partira járni.


Megírnám, hogy zsenge rózsabimbó voltam,

büszkeséget, örömöt leltem sok ifjú udvarlómban.

Soha nem készültem fel kapcsolati válságra,

inkább az édes élet zamatát éreztem a számban.


Hihetetlen, de szirmaim most tőlem búcsúzóban,

száraz könnyeimmel kísérem őket lehullóban.

Gyökerei még kapaszkodnak, de hiába táplálom.

Nem segít a kence, az üde bőr már vágyálom.


Előre ritkán nézek, pedig megújulni vágyom,

tükröm kegyetlen, benne a valóságot látom.

Barátkozom ebben az új testemben magammal,

hiszem, még sok mondandót közölhetek e világgal.