Dobray Sarolta író, újságíró pályája során soha nem riadt meg a nehéz témáktól. Írásait olvashatjuk a Nők Lapja hasábjain, három éve Üvegfal címmel megjelent első regénye, ami egy bántalmazó párkapcsolat alakulásáról szól. A regény Gryllus Dorka és Simon Kornél előadásában zenés szövegszínházi produkcióban is megelevenedik. Az írónő jelenleg a regény folytatásán dolgozik. Dobray Saroltával arról beszélgettünk, honnan a kapcsolódása a támogatásra szorulók irányába.




A közelmúltban, nyár végén vesztette el édesapját. Dobray György, Balázs Béla-díjas filmrendező, producer, operatőr, író, forgatókönyvíró 82 éves korában halt meg. Fogadja őszinte részvétünket.




Dobray Sarolta: Köszönöm.


Számos filmes siker fűződik édesapja nevéhez. Mint például a Szerelmes szívek, vagy  a Szerelem első vérig, a Szerelem második vérig, vagy a Szerelem utolsó vérig. A játékfilmek mellett 1988-tól dokumentumfilmeket is késztett, például a nagy port kavaró K-filmet a szexmunkásokról, vagy egy örökbefogadás történetét – Gólyamese – 2005-ben. Ketten címmel (2018) egy Down-szindrómás pár mindennapjairól forgatott dokumentumfilmet. Janzsó Cecíliáról és párjáról Szilvássy Marciról. A film jól példázza, hogy ők pont olyan, vágyakkal és reményekkel teli fiatalok, mint bárki más és hogy egy kis támogatással lehet teljes, értelmes életet élni.


Dobray Sarolta: Igen, apu rajtam keresztül ismerte meg a film szereplőit. A Nők Lapjába írtam cikket Janzsó Cecíliáról, és apu ezután úgy határozott, ő is szívesen megmutatná az életüket, azt, hogy milyenek egy Down-szindrómával élő pár mindennapjai. Ezen kívül is voltak ilyen közös projektjeink apuval, ahol, miután én foglalkoztam egy témával, ő is feldolgozta a maga filmes eszközeivel.


Beűzetés a Paradicsomba című könyvében nehéz sorsú, kiszolgáltatott emberekről olvashatunk. Szülői „örökség”, hogy empátiával fordul azok felé, akik támogatásra szorulnak?


Dobray Sarolta: Igen. Teljes mértékben. 10–12 éves lehettem, amikor édesanyám Polónyi Gyöngyi felhagyott a színészi pályával és onnantól a segítő szolgálatról szólt az élete. Különböző missziókban vett részt, mint például börtön misszió, hospice misszió. A mindennapjaink része volt, hogy hallottam, ahogy anya nehéz sorsú emberekkel beszélget, vagy segítségkérésért jöttek fel hozzánk hátrányos helyzetben lévő emberek. Én azt láttam, hogy teljesen természetes és magától értetődő, hogy anyu foglalkozik a rászorulókkal, törődik velük, és ami még fontosabb, hogy egyenrangú félnek tekinti őket. De, ezzel apu is ugyanígy volt. Ő is anyuhoz hasonlóan szintén nagyon érzékeny volt szociálisan. Úgyhogy, én mind a két szülőmtől ezt hozom. Így, amikor elkezdtem újságíróként dolgozni, számomra teljesen magától értetődő volt, hogy én is ilyen témákkal fogok foglalkozni.


Hogyan látja, felelősségünk van szülőként abban, hogy a szociális érzékenységet, az empátiát hogyan „tanítjuk” a gyerekeknek? 


Dobray Sarolta: Nagyon sokat számít a szülői minta, a közvetlen családi környezet, amiben az ember felnő, és az, hogy a szülők hogyan bánnak embertársaikkal, ez rendkívül meghatározó.


Ha a gyermekemnek az előítéletesség mentességet szeretném közvetíteni, erre milyen gyakorlati tanácsa lenne?


Dobray Sarolta: Nyilván nem mindenki tudja úgy élni az életét, hogy direktbe elmenjen mondjuk Borsod vármegyébe és felkeressen egy rászoruló családot, akinek ruhákat és egyéb támogatást visz. De, a mindennapokban apró dolgokban is lehet segíteni. Például, a Fedél Nélküli Újságot áruló hajléktalanok el is mondják, hogy mennyivel többet jelent a számukra a kapott pénznél, ami természetesen fontos, de az is fontos, hogy ha pár szót váltanak velük. Nem csak kinyújtják az autósok a kocsi ablakán a pénzt és továbbmennek. Azt mondják, iszonyúan hiányzik nekik az az érzés, hogy ők is képesek adni valamit, és ezt egyáltalán feltételezik róluk az emberek. Még akkor is, ha úgy néznek ki, hogy semmijük sincsen.


Sokszor talán hiányzik a kapcsolódás embertársaink felé, mintha „üvegfal” mögül néznénk valakire, legyen szó valamilyen akadályozottsággal élő, vagy nehéz sorsú embertársunkról.


Dobray Sarolta: Igen, nagyon fontos lenne a kapcsolódás. Sokszor, amikor csak az üvegfal mögül nézünk a másikra, azt gondoljuk, hogy igen ott van, rámosolygunk az üvegfal túloldaláról, de sokszor ez inkább csak a saját lelkiismeretünk megnyugtatására szolgál. Pedig, nem kell sokkal többet csinálni ahhoz, hogy valóan nagyon nagy kincset adjuk a másik embernek. Hihetetlen, milyen sokat tud számítani néhány jó szó. Illetve, amit én mindig hangsúlyozok is, azt érzékeltetni a másikkal, hogy ugyanolyan értékesnek tartom őt, mint saját magamat, és ezek hangsúlyok, ezek gesztusok, nem óriási nagy dolgok.


Fotók:

1. Dobray Sarolta Fotó: Falus Kriszta

2. Dobray György, a Művész Moziban vetített Ketten című film utáni beszélgetésen, ahol a film két főszereplőjével Janzsó Cilivel és Marcival beszélgetett  (2021.)