ŐSZI KÉP


Őszikék, nem őzikék,

őszi kék, nem ős szikék,

őszi kép, nem ősi kép,

Isten, amit őríz, ép!

Vasárnapi fényesség,

őszi áldás, békesség!


Napsütésben női ék,

lélek érintő igék.

Erdeinkben őzikék,

tölgyesünkben tőzikék.

Őszeinkben őszikék,

színeinkben őszi kék.

Ritkábbak a köszikék,

őszebbek a szöszikék!

PIKNIK ÉS STIKLIK


Hol vannak a csavarok, tiplik, 

Barátok, a haverok, stiklik! 

Gurulnak-e régi biciklik, 

vagy alólunk sorba kisiklik!? 

Elmúlt már a Pozsonyi piknik, 

vártak- e ránk pozsonyi kiflik? 

Sok kérdés, mi válaszra vár, 

most az eső áztatja, kár! 

Őszbehajló már az a nyár, 

hol csivitelt rég a madár! 

Tudjuk-e, hogy hol az a vár,

Otthonunk van, a haza vár? 

Ne kattanjon ott az a zár, 

be ne záródjon a bazár! 

Előttünk ha zöld a határ, 

virág hajt ki, nem a tatár! 

De, ha ellep minket az ár, 

bizony bizonytalanba zár! 

ŐSZI BÉKE 


Hullik a fáról sárga virág,

jólesik sétámban gondolni Rád.

Távoli emlék, távoli táj, 

elfog az érzés, elfog a vágy!

Ki virágos virradatban a parkba kijár,

annak a lelkében ugyan mi jár?

Kinek szívében télen is tavasz van már, 

Tudja, hogy közel az ősz,

de, benne még tombol a nyár!

Nem csügged, mert tudja és hiszi, ha vár,

a szíve meg nem áll, bár nem is vadul kalapál! 

Az élet lel rá, nem a halál.

Legyen bár szegény, otthont talál! 

Szegény is gazdag, ha ott hont talál. 

Istennél békét, nyugtot talál.


SZÍV REJTEKÉBŐL


Szívem legmélyéből hozom fel én, 

a szeretetet, melyet küldesz felém! 

Nélküled tettem meg utam felét, 

átéltem az élet sok viharát, szelét. 

Az ember mindig keresi a helyét,  

ki mellett szeretné lehajtani a fejét, 

s ha az idő elérkezik, lecsukni a szemét. 

Megéltem mostanra életemnek delét, 

Veled szeretném élni további tavaszát, 

nyarát, őszét és telét! 

S nem csak azért, hogy fizessük életünk 

minden felvett hitelét! 

KÖSZ, BÍROM!


Itt van ám az ősz, írom,  

a hajam is ősz, sírom!  

Amíg el nem jössz, bírom, 

Nő vagyok, nem kőszirom! 

Voltam hajdan nőszirom,

leszek majdan őszi rom?! 

Később már csak ősi rom, 

s lesz majd tán egy kősírom! 

Ironiám bő zsíron, 

(S íróeszközöm: iron) 

REMÉNY AZ ŐSZBEN


Tavaszi őszben az énekem,  

adhat örömet, reményt nekem! 

Szépen szól a hang, nem élesen, 

Neked is küldöm, nem tévesen! 

Szikrázó a Napunk, Édesem, 

ragyogjon Ránk ma is, fényesen! 

Mert akár valahány évesen, 

sem maradhatunk mi éhesen! 




ŐSZI TÜKÖR


Merjünk körbe s tükörbe nézni, 

lássuk meg, mit lát szemünk, 

mikor zöldségeket beszélünk 

s nem mindig céklát eszünk! 


Tekintetekben észreveszem 

a leggyengébb pontomat, 

lehet, már nem vehetem fel 

a legrövidebb shortomat! 


S nem csak azért, mert őszre jár, 

nincs tán annyira jó idő, 

elmúlt a szép nyár, felettem is 

meglátszik a múló idő! 


ŐSZI TÁJ


Napunkban már az ősz szitál, 

borongós ez az őszi táj. 

Hátára ült a napsugár, 

tegnapelőtt volt csak sudár. 


Dalol a fán a csalogány, 

fáradtan szól, ma halovány. 

Lecsendesült vitája már, 

bús szívében így fáj a nyár. 



ŐSZI TÚRA


Ősz van, esik, hull a levél!

Hogyha kicsit hulla levél,

ez ellen egy kicsit tegyél!

Pihenjél rá, igyál, egyél,

erről-arról elmékedjél, 

nyirkos levélen lépkedjél, 

állj meg kicsit, emlékezzél! 


Szeretettel,

 Hajdan Vali 

szervező-költő-és előadóművész
+36-70 / 248-0547
hajdan.vali@gmail.com
Montázs magazin
Facebook
http://www.poet.hu/szerzo/Poet.hu
Spiritszínház