A mesébe illő történeteket még mindig a covid időszakban folytatom.


Az a bizonyos Szöcskézz Otthon Táncolunk csoport, aminek a járvány végére több mint 6000 tagja lett, bizony sok kedves emléket ébreszt, sok kedves történet jut eszembe róla.


A napi rendszerességgel leadott online táncórák rendíthetetlenül folytatódtak, minden alakalommal több száz kényszerűen otthonülő táncoslábú szeniorral.


Igen ám, de azok a koreográfiák, amiket otthon egyedül is el lehet táncolni kezdtek elfogyni. Ekkor megint egy csoda történt. Edina a kedves és ügyes oktatótársunk a bezártság kínjait enyhítendő és a nekünk online oktatóknak segítendő, kutakodni kezdett tanítható táncok után. Ebből aztán szenvedély lett és hetente több koreográfiár írt le és küldött el nekünk, hogy könnyítse a munkánkat. Ez a jó szokása máig megmaradt, minden oktató nagy örömére.


Persze ezeket a táncokat először az oktatóknak maguknak meg kellett tanulni, hogy a képernyőn át tudják adni a résztvevőknek. Később már mi is készítettünk saját koreográfiákat is, így aztán a teljes bezártság idején lehetett táncolni minden nap. Jó volt ez így.


Igen ám, de közeledett a karácsony, ami még jobban erősítette az amúgy is kínzó magányosság érzést a szenior korosztályban.


Mit tehetnénk dugtuk össze, persze csak virtuálisan a fejünket, hogy ezen az érzésen, ha csak pár órára is, de enyhítsünk.


Így született meg az első közös online esemény ötlete. Megkértük a résztvevőket, hogy tudjuk egyedül van az ünnepen otthon, de azért, ha csak a mi kedvünkért is, de öltözzenek fel gyönyörűen ünneplőbe, öltöztessék az otthonukat és a lelküket is ünnepi díszbe és Mi ott leszünk a képernyőn este velük. Így is lett. Karácsonyi dalokra tanítottunk táncokat, a saját karácsonyfánk mellett. Beengedtük őket a képernyő segítségével az otthonainkba, hogy ne érezzék olyan fájónak a magányt. Később rengeteg fotót kaptam, hogy lássam milyen csinosan felöltötek az ünnep és a mi kedvünkért. lássunk néhány szívhez szóló üzenetet is amit küldtek nekünk köszönet képen.


„Köszönöm, nagyon jól éreztem magam. Minden bánatom leszállt.”


„Nagyon köszönöm, most vidámabb lettem”


„Két hónapja már Ti vagytok a családom, és még azért a nagy gombócért is hálás vagyok ami most a torkomat szorongatja”


Már tudom a közösséghez tartozás a magány elleni orvosság maga.