MIT TENNÉL A HELYEMBEN?
SZERKESZTI AZ OLVASÓ ÉS V. KULCSÁR ILDIKÓ
Író, újságíró, tanár, párkapcsolati mediátor. Öt gyereket nevelt fel a férjével, hat unoka nagymamája, de ez kevés számára, hiszen az a mániája, hogy humorral, őszinteséggel és derűvel kell oldania a hozzá fordulók ezer baját. Ezért tart előadásokat itthon és külföldön, ezért várja szeretettel az olvasók e-mailjeit.Â
Kedves Ildikó, inkognitót kérek, mert olyan gondomat írom meg önnek, amelyet szégyellek. A felnőtt gyerekeimről van szó, akik fütyülnek rám. A fiam régóta nős, egy évfolyamtársnője "kapta el" a főiskolán, a lányom egy linkóci pasassal él. Tudja, mit csináltak a karantén idején? Bezártak, mint egy rabot. Ha meghallották, hogy elmentem a közeli zöldségesig, cirkuszt rendeztek. Csak akkor kaptak észbe, amikor megemlítettem, alig van már ennivalóm, azóta ímmel-ámmal vásároltak nekem. Ma már az összes barátnőm kimerészkedik az utcára, egyesek nagy sétákat tesznek, mások kirándulni mennek, közben én begolyózom a magánytól, de a lányom azt hajtogatja, akkor menj, ha meg akarsz halni! Hiába mondogatom, egészséges és hatvanöt éves vagyok, nem kilencvenöt... Szóval elvették az életerőmet, elgyávultam, közben szörnyű gondolatok kínoznak. Miért nem szeretnek? Miért nem becsülik meg, hogy diplomás emberré neveltem őket? Ildikó, én ragaszkodtam az édesanyámhoz, részese volt az életemnek! Mellettem állt, amikor elváltam, én pedig megkértem a nyolcvanadik születésnapján, költözzön hozzám. Az utolsó percében is vele voltam. Ezzel szemben a lányom nem enged be az életébe, nem árulja el, miért marad egy méltatlan kapcsolatban, a fiam pedig arról hallgat, miért nincs gyerekük tízévi házasság után. A nyugdíjazásom óta a volt könyvtáros kolléganőim is jobban figyelnek rám, mint ők! Ildikó, mellettem ki lesz, ha majd elmegyek? "M"
Kedves Margit, Magdi vagy Melinda! Teljes terjedelmében közöltem az e-mailjét, mert korlenyomat a vírus okozta félelemről. Hiszen a bezártság felerősíti a szorongásainkat, és többet viaskodunk a démonainkkal, mint máskor. Nem szoktam direkt tanácsokat adni, most mégis megteszem: javaslom, hogy most ne foglalkozzon a múlttal, inkább a jelennel és a jövővel! Menjen sétálni, kirándulni, kerékpározzon, és találkozzon a barátnőivel úgy, hogy közben vigyáz magára! Maszk, kesztyű, stb. Azt is gondolom, hogy egyelőre engedje el a gyerekeit, akik a maguk módján biztosan szeretik önt, hadd éljék az életüket! Jól, rosszul, felnőtt emberek, ez már az ő felelősségük! Nem élhet helyettük, és nem óvhatja őket, mint régen a játszótéren. Az is eszembe jut, hogy csak(!) hatvanöt éves, nem kilencvenöt, tehát tanulhatna, klubokba járhatna, sőt, még udvaroltathatna is magának. Miért ne? Ugye, nem akarja a következő húsz-harminc évét búskomoran tölteni? Egyébként ismer olyan embert, aki tudja, ki lesz mellette, ha majd elmegy? Kívánok önnek és valamennyiünknek napsugaras, vírusmentes nyarat és sok mosolyt!
Kedves Olvasók, szeretettel várom ezentúl a leveleiket, hogy szakemberként, barátnőként válaszolhassak a beszelgessunk@vkulcsarildiko.hu vagy a vki@tvnetwork.hu e-mail címen!
Szólj hozzá