A rákból felépülve én lelkileg is újjászülettem. Második születésnapomat onnan számolom, amikor elolvastam ezt a gondolatot:

AZT ADOD A GYERMEKEIDNEK, AMI TE VAGY!

Azóta sok ilyen erős mondattal találkoztam és váltam tőlük jobb emberré, jobb társsá és jobb szülővé. Írásaimban ezeket mutatom be Neked, remélem Te is sokat nyersz velük.

Szeress Te is felelősséggel!

Nemrégiben olvastam egy kutatásról, amelyben az utolsó napjaikat élő embereket kérdeztek meg arról, miket bántak meg életük végén. Nagyon tanulságosakat mondtak. Öt dolgot ki is emelt a tanulmány, amit a legtöbben említettek. Ezeket osztom meg most Veled.

Miért jó látni, miért jó tudni ezekről?

„Boldog a más kárán bölcsen okulni tudó.” Janus Pannonius

Ez a kár ebben az esetben életünk sikertelensége, vagyis még inkább a boldogtalanságunk. Ha tudjuk tehát, hogy az emberek mit bánnak meg életük végén, és teszünk azért, hogy ezeket elkerüljük, akkor jobbá tehetjük az életünk. Boldogabbak lehetünk, ha tudjuk a vizsgálat eredményét, és látjuk, egy egész életet leélő ember mikben látja a hibáit, amik a boldogtalanságát okozhatták.

Tanulni mások életéből remek lehetőség, mert mindenki ugyanazt hajtja, teszi. Ugyanabban a mókuskerékben élünk, jó rálátást kapni korunk emberének gyengeségeiről.

Na, de vágjunk bele!


1. „Bárcsak ne más elvárásai szerint éltem volna!”

Miért is akarunk annyira megfelelni az elvárásoknak? Miért nem tudunk őszintén létezni?  Azért, mert emberi alapigényünk, hogy szeressenek minket. Ezért vesszük fel azt a sok álarcot, ami által nem lehetünk önmagunk. Azért játsszuk játszmákat, miközben magunkra nem gondolunk. Vajon képes lennél úgy élni, hogy mersz szólni, ha bántanak? Mersz kérni, ha vágyaid vannak és azt tenni, amit a szíved diktál? Ahelyett, hogy másokhoz kórosan igazodsz, mert vagy félsz a következményektől vagy attól, hogy nem fognak szeretni? Vállald fel önmagad! Mindenki olyan, amilyen. Sohasem fog mindenki szeretni… Inkább szeressenek kevesebben, de az lehess, aki valójában vagy!

2. „Bárcsak ne dolgoztam volna ilyen sokat!”

Hajtjuk a pénzt, reggeltől-estig robotolunk. Mindig megígérjük magunknak, hogy majd, ha ez meg az meg lesz, akkor majd leállunk, és élvezzük az életet, de ez sokaknak még nyugdíjasan sem sikerül. Egyszer csak majd azon vesszük észre magunkat, hogy teljesen eltávolodtunk a párunktól, és már nem tudjuk visszaültetni a gyermekeink a hintába, mert már felnőttek. Úgy rohan az idő, ahogy mi is rohanunk. Vajon tudnál úgy élni, hogy kevesebb munkát vállalj? Hogy hagyd a munkahelyeden a megoldandó feladatokat, és a családodnak szenteld az időd? 

3. „Bárcsak megtartottam volna a kapcsolatot a barátaimmal!”

A család és a munka mellett elhanyagoljuk a kapcsolatainkat is. Nincs idő másra. Sokszor az ember azon kapja magát, hogy hónapok, akár évek telnek el a legjobb barátaival találkozás nélkül. Pedig az ember társas lény, a kapcsolatai miatt lesz boldog. Vajon képes lennél időt szánni arra, hogy találkozót, programot szervezz a barátaiddal? Vagy legalább telefonon megcsörgesd őket?  Csak rajtad múlik.

4. „Bárcsak megengedhettem volna, hogy boldogabb legyek!” 

Összetett óhaj. Egyrészt egy kicsit (nagyon) kellene lelassítani és élvezni az életet. Én-időt, mi-időt adni magunknak. Nem sajnálni magunkra a törődést. Olyan dolgokat tenni, amitől jól érezzük magunkat nap, mint nap a bőrünkben. Ez lehet akár a munkánk is. Másrészt merni kérni, ha valamire szükségünk van. A párunktól, a családunktól, a barátainktól, az emberektől. Nem csak sóvárogni, várakozni, bosszankodni, hogy megtörténjen velünk, amire vágyunk… Harmadrészt nem engedni, ha bántanak, és kiállni magunkért. Nem nyelni, meghunyászkodni, hanem jelezni kulturáltan, ha valami nem jó neked. Vajon képes lennél ezekre?

5. „Bárcsak többször kimutattam volna az érzéseimet!”

Ritkán mondjuk ki a fejünkben jár jó gondolatokat a másikról,. A kritika többször jön a szánkra, a pozitív dolgokat természetesnek vesszük. Pedig legtöbbször nem is tud róla az illető, hogy érzünk iránta. Mik azok a dolgok, amik jó érzéssel töltenek el. Ha van ilyen, kérlek bátran mondd ki! Meglepődve fogod tapasztalni, hogyan teheted mosolygóssá még a legmorcosabb ismerőseid is! A párodról és a gyermekeidről nem is szólva. Vajon képes lennél elhatározni, hogy minden jó érzésed megosztod a környezeteddel? Egy döntés az egész, és megváltozik körülötted a világ.


Ez volt tehát az öt dolog, amit az emberek a halálos ágyukon megbántak. A tudatába kerültél, mik ezek, ez már fél megoldás. Ám a fontosabb része a gyakorlat. A saját életedben Te képes leszel elkerülni ezeket a hibákat? Ez az öt dolog legyen egy iránytű Neked a döntéseidnél! A célod az legyen: te úgy élj, hogy ne bánj meg semmit életed végén! Hajrá!

Mester Attila
Mester Attila-Apjafia blog alapítója
www.mesterapia.hu