A rákból felépülve én lelkileg is újjászülettem.

Második születésnapomat onnan számolom, amikor elolvastam ezt a gondolatot:

AZT ADOD A GYERMEKEIDNEK, AMI TE VAGY!

Azóta sok ilyen erős mondattal találkoztam és váltam tőlük jobb emberré, jobb társsá és jobb szülővé. Írásaimban ezeket mutatom be Neked, remélem Te is sokat nyersz velük.

Az előző cikkemben a gyermeknevelést nehezítő tényezők közül a szülők támogatottságának hiányáról volt szó.

Ma a másik hátráltató okról beszélek: a szülők nem létező képzéséről.

A cikkem Patty Wipfler tanítására épül.


„Sajnos a szülői szerepet, az egyik legfontosabb készségünket, még mindig jórészt a hasunkra ütve gyakoroljuk.”

Dr. Susan Forward


A másik nagy gond a gyermeknevelésben, hogy szülőként semmilyen képzésben nem részesülünk.

Egy csecsemőt kapunk a kezünkbe használati utasítás nélkül.

Hogyan lásd el, hogyan neveld?

Ki tudja? 

Ki érti ezt, hogy ennyire magunkra vagyunk hagyva?


Sosem felejtem el, mikor Petit bebugyolálva hazavittük a kórházból, és megérkeztünk, akkor egymásra néztünk Ancsival:


„Most mit kell csinálni?”


Amellett, hogy támogatottság hiányában se megfelelő időnk és energiánk a gyermekünkre, még képzést se kapunk!

Klassz, nem?

Mi van képzés helyett?

Másolás.

A szüleink az ő szüleiktől vették a nevelési módszereiket, azok az övéiktől és így tovább. A modern XXI. századi társadalomban tulajdonképpen többezeréves, elavult módszereket használnak!

Ezért van annyi sérült és összetört lelkű gyerek!

Nem épp szívderítő és biztató, igaz?

Először is hadd mentsem fel a feljebbvalóinkat!


A szüleink minden helyzetben a legjobbat akarták, a legjobbat nyújtották, azt adták, amire képesek voltak!


Senki sem azzal az elhatározással indul az életbe, hogy bántó, elutasító, rideg szülő szeretne lenni. Csak nem tudja másképp, ezt kapta a batyujába mintaként.

Most, hogy ez tudod, már talán meg tudsz bocsátani nekik, ha bántottak…


A szüleink is csak úgy tudtak viselkedni velünk, ahogy velük viselkedtek, ők is áldozatok áldozatai!


Ha úgy érezzük, hogy a szüleink gyerekkorunkban nem jól bántak velünk, nem kaptunk tőlük olyan törődést, odafigyelést, mint amire szükségünk lett volna, túlságosan merevek vagy követelőzőek voltak, ne feledjük, ők is csak a kapott szeretetmintákból tudtak építkezni. Ha ezek a minták hiányosak vagy szegényesek voltak, akkor nem sok lehetőségük volt valami mást adni nekünk. Amit szülőként nyújtani tudtak, az nagyrészt annak a következménye, amit saját legkorábbi kapcsolataikban átéltek, vagyis amit a saját gyerekkorukban a szüleiktől láttak.

Ők mit éltek át?

Rángatták és lökdösték őket, pofont kaptak és büntetést, sarokba kellett állniuk arccal a fal felé, hogy szégyelljék magukat. Beléjük égtek ezek a módszerek, és nem csoda, hogyha a saját gyerekük dühössé tette őket, akkor ők is ehhez nyúltak, hasonlóan bántak velünk.

Tipikusan „fennmaradó” módszereik: a testi fenyítés, a büntetés, a hatalommal nevelés és még sorolhatnám!

Hányan esküsznek rájuk, te jó ég!!!

A szüleink tehát olyan emberektől tanulták a gyermeknevelést, akik maguk sem végeztek valami jó munkát: a saját szüleiktől. 


„A sok időtálló módszer, amely generációról generációra száll, egész egyszerűen nem más, mint bölcsességnek álcázott rossz tanács!"

Dr. Susan Forward


Ezen „évezredes” továbbörökített minták miatt ma a legtöbb Szülő: képtelen a konfliktuskezelésre, agresszív, nem tud kommunikálni, alkalmatlan az érzelmei kimutatására, manipulatív, önző, türelmetlen, képmutató, álszent és hazug, gátlásos és prűd, gyáva, frusztrált, komoly önismereti hiányosságai vannak. 

Szép kis lista, ugye?


A szülők szándékai csaknem mindig jók, egész egyszerűen tájékozatlanok!


Miközben a pszichológia rengeteg információt összegyűjtött a gyerekek neveléséről, ezek egész egyszerűen nem jutnak el a szülőkhöz!

Pedig van ennél nehezebb, igényesebb és felelősségteljesebb munka? 

Hány szülőnek tanítja meg a tudomány felfedezéseit a társadalom? 

Nullának.


„A szülőket vádolják, de nem képzik.”

Thomas Gordon


Szép kilátások eddig, ugye?

Támogatottság és képzés hiánya: ez a kettő is sok így együtt!

Arra biztatlak, hogy te törődj bele, hogy nem vagy képes jó szülővé válni!

Akkor is, ha az érzed, hogy ez neked nem megy, vagy ha kétségbeesett vagy, vagy épp szétrobbannál…

Sokszor tudattalanul sodródunk, hogy a nevelés ilyen, mert a többi szülő is ráerősít, hogy ez ilyen. Persze, hisz ők is magukra maradtak, ők is olyan batyut kaptak, amivel csak gyártják a problémákat, ill. ők sem kaptak képzést…

A mai modern világ nem arra lett kitalálva, hogy minket, szülőket segítsen.

Ám a nevelésnek arról kell szólnia, hogy rosszban vagy a gyerekkel, veszekszel, kiabálsz vele, vagy lehet más is?


Amikor egy gyerek megszületik, egy anya és egy apa is születik!


Bármi is történik, tudd, mindannyian képesek vagyunk jó szülővé válni!

Sőt, mindenki eleve jó szülő, csak lemásolta a rossz mintákat!

Csak rá kell látnod, és változtatnod a szokásaidon!

Én is megcsináltam, neked is sikerülni fog!

Leírtam neked a gyermeknevelési könyvemben segítségül, hogy mit kell tenned.

Megosztottam benne veled minden tudásom, hogy te is sikerrel járj!

Bármikor fellapozhatod újra és újra, ha elbizonytalanodtál.

Sose add fel, hogy meg tudod csinálni!


Mikor belenézel a gyermeke(i)d szemébe, minden gyengeséged elszáll, határtalan tettvágy száll meg! Áttörnél egy falon is!


Légy eltántoríthatatlan, ha róla/róluk van szó!


„Szeress felelősséggel!”


Mester Attila

www.mesterapia.hu