A rákból felépülve én lelkileg is újjászülettem.


Második születésnapomat onnan számolom, amikor elolvastam ezt a gondolatot:


AZT ADOD A GYERMEKEIDNEK, AMI TE VAGY!


Azóta sok ilyen erős mondattal találkoztam és váltam tőlük jobb emberré, jobb társsá és jobb szülővé. Írásaimban ezeket mutatom be Neked, remélem Te is sokat nyersz velük.


A mai cikkemben azt szeretném elárulni Neked, kedves Olvasóm, hogy mi az egyetlen, kizárólagos útja a boldogságodnak!


Azt, hogy mi az az egy dolog, amire kéne figyelned, hogy boldog legyél!


Ugye izgalmas téma?


Ha ezt megérted, és átülteted a gyakorlatba, akkor tiéd a világ, és húsz centivel a föld fölött fogsz élni minden nap…


Először is induljunk ki a tudomány eme törvényéből:


Az ember társas lény.


Mit is jelent ez?


Azt, hogy az ember boldog csak akkor tud lenni, ha az embertársaival jóban van, ha köztük boldog. 


Aki magányosan él, vagy nincs jóban az emberekkel, az nem lehet boldog. 


Miért alakult ez ki bennünk?


Hogy túléljünk.


Ugyanis, ha magányosan, egyedül próbáltunk volna évezredekig létezni, felfalt volna az első állat, vagy éhen haltunk volna.


Ezért „intézte” úgy a természet, hogy kapcsolódjunk a társainkhoz: így nem halunk ki, és betevő falat is jut az asztalunkra…


Csapatban, együtt túlélünk!


Mi következik még ebből?


Minden dolgot az irányít az életünkben, hogy szerethetőnek, fontosnak és valahová tartozónak érezzük magunkat!


Ez az emberi alapigényünk.


Miért is?


Azért, mert a sok évezred alatt ösztönné vált, hogy csak együtt megy. 


A természet rendkívül okos, ezért a génjeinkbe kódolta ezt a programot, hogy túlélhessünk.


De ez hatással volt a viselkedésünkre is, ugyanis…


A legnagyobb erő, ami alakítja az életünket, viselkedésünket, boldogságunkat, vagyis inkább boldogtalanságunkat, az az emberi alapigényünk.


Ez egy olyan erős hajtóerő, mint a többi ösztön, például a fajfenntartási ösztön. Szoktunk viccelődni, hogy a férfiaknak egy szoknya látványa elveszi az eszüket, az orruknál fogva tudja vezetni őket. 


Önkéntelenül valami láthatatlan erő ráveszi őket, hogy megnézzék a nők fenekét. Vagy a nőknél az, hogy elolvadnak egy baba látványától, ill. akár feláldozzák a saját életüket a gyermekükért…


Ugyanígy működik az emberi alapigény eléréséért folytatott „küzdelem” is. 


Mindent ez mozgat, az összes embert, az egész emberiséget. 


Tudattalanul és ösztönösen. 


A legtöbb dolgot azért csináljuk az életben, hogy ezek az igényeink teljesüljenek, mert csak akkor érezzük boldognak magunkat.


Ha szerethetőek, fontosak és valahová tartozóak vagyunk.


Mindent ezért csinálsz az életedben Te is, én is!


Így jön össze az is, amit a cikk elején szögeztem le: a boldogságunk egyetlen mérőfoka kizárólag az, hogyan jövünk ki a társainkkal…



Az ember boldogságát, életminőségét leginkább a kapcsolatai minősége határozza meg, sokkal inkább, mint egyéni teljesítménye és ebből fakadó anyagi helyzete.


Ha ezek az alapvető emberi igények megvalósulnak, akkor jól fogjuk érezni magunkat a bőrünkben, ha nem, akkor rosszul.


Tehát:


Az emberi jóllét egyik fő forrása: a minőségi emberi kapcsolatok!



Legfőképp ezek okozzák a boldogságunk vagy a boldogtalanságunk!



Környezetünk szeretete egyfajta érzelmi oxigén!



Életed nem a hatalmadról, a díjakról, az eredményekről szól, hanem mind az emberi kapcsolataidról: milyen szülő, milyen társ, milyen barát vagy?


Igazán ettől leszel boldog vagy boldogtalan. 


Ha sok benned az egó, akkor rosszul bánsz az emberekkel, és ez a boldogtalanságodat is okozza!



„Mindegy mennyire tanultnak, tehetségesnek, menőnek, vagy gazdagnak hiszed magad, az, ahogyan másokkal bánsz, végeredményben mindent elmond rólad.”

Buddha



Pontosabban azt mondja el, hogy mennyire erős az egó benned! 


Mi okozza a problémát, mitől leszünk egósak?


Az agyunk. 


Az emberi alapigényünk eléréséhez nyújt „segítséget” az agyunk. 


Ez a hihetetlen bonyolult szervünk olyan stratégiákat és védelmező rendszert fejleszt ki, ami megdöbbentő.


És sajnos nem pozitív módon.


Az egó aknamunkája a legnyilvánvalóbban a kapcsolatainkban látszódik meg. 



A legtöbb dolgot azért csináljuk az életben, hogy szeretetet kapjunk vagy kompenzáljuk a hiányát!



Az egó csináltatja velünk az összes ármányt, gonoszságot, reaktivitást.


Bármilyen eszköz szentesíti nála a célt!


Miért csinálja ezt velünk?


A szerethetőség, fontosság vagy a valahová tartozás érzéséért vesz rá minket arra, hogy a hiteltelen eszközeit használjuk. 


Ez a program hajtja. 


A szeretetet akarja nekünk, miközben ezeknek a tetteknek vajnyi köze sincs a szeretethez.


Sőt.


Éppen ellenkezőleg.


Mit kéne az egós dolgaink helyett tennünk?


A választ egy történetben adom meg Neked.


Történt egyszer osztályfőnöki órán, hogy ez volt a téma, és feltettem a kérdést a gyerekeimnek, hogy szerintetek mit kéne csak tennünk azért, hogy szeressenek minket?


Mire egy lányom kapásból vágta rá a választ:


„Hát szeretni, nem?”


Bizony.


Végtelenül egyszerű.


Semmi másra nem biztatlak Téged is, hogy SZERESS!


Szeress Te is felelősséggel!


www.mesterapia.hu