Adatainkat több helyen is őrzik, most egy olyan „adattárolót” mutatok be, aminek története akár több száz évre is visszatekint, ez az intézmény a LEVÉLTÁR.


Magyarországon a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény (Levéltári törvény) rendelkezik; célja a történelmi múlt megismerésének elsődleges forrásául szolgáló, illetőleg a közfeladatok folyamatos ellátásához és az állampolgári jogok érvényesítéséhez nélkülözhetetlen, a nemzet kulturális örökségének részét képező levéltári anyag védelmének, folytonos gyarapításának és használatának alapvető szabályainak megalkotása (idézet a törvény preambulumából).


Egy levéltár hasonlítható egy múzeumhoz vagy könyvtárhoz is, azonban az itt őrzött iratokat nem lehet csak úgy kézbe venni, olvasgatni, mint egy könyvtárban. A levéltár hivatal is egyben, ahová a fent említett törvényben megadott adatokat kötelezően vagy önkéntesen lehet leadni. Ilyen adatok a közfeladatot ellátó szervek irattári anyaga; a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 2. melléklet I. pontjában meghatározott gazdasági társaságok irattári anyaga; a közlevéltárakban őrzött levéltári anyag; és a nyilvános magánlevéltárakban őrzött levéltári anyagra; valamint az előzőekben nem említett szervek és természetes személyek tulajdonában lévő maradandó értékű iratok.


A Magyar Nemzeti Levéltár honlapján (https://mnl.gov.hu) sok érdekességet olvashatunk, ehhez a cikkben a Nógrád vármegyei levéltár pedagógiai anyagát mutatom be (https://mnl.gov.hu/mnl/nml/leveltarpedagogia). Lássuk tehát, mit kereshetünk a levéltárban!


  1. Családfa-történeti anyagokat. Napjainkban ez az egyik legnépszerűbb kutatás, sokakat érdekel, honnan származik a családja, kik voltak az ősei, mivel foglalkoztak. A levéltár arra is rámutat, hogy „Vigyázat! A családfakutatás szenvedéllyé/függőséggé tud válni!”


  1. A családi „kutyabőr”-t. Ez a speciális oklevél bizonyítja egyes kiváltságok adományozását vagy megerősítését, földbirtok adományozását, nemesség adományázását.
  2. Boszorkányperek iratait. Az érdeklődők bepillantást nyerhetnek a XVIII. századi boszorkányperek okaiba, korabeli jegyzőkönyvekbe, ítéletekbe. Szerencsére boszorkány-égetésről nincsenek feljegyzések.
  3. Különböző összeírásokat, amik a hétköznapi élet egy-egy részébe nyújtanak betekintést (pl. lélek, azaz népesség, dicalis, azaz az állami adó beszedését megelőző vagyonösszeírás, terményösszeírás, kézművesek, szökött jobbágyok, ragadozó madarak, tűzoltó szerek).
  4. A „betyárvilágot”. Nógrádban is éltek betyárok, a leghíresebb Sisa Pista, akinek elfogásakor rögzített adatlapján számos személyes, különleges és bűnügyi adatot vettek fel (vesd össze GDPR). Ezekből megtudható, hogy magas, erős vállas termetű volt, szeme kék, haja szőke, orra - szája rendes, életkora 36 év, szülei még élnek és azok törvényes házasságából született. Foglalkozása betyár, vagyona nincs, büntetve már egyszer volt, most rablás miatt fogták el.
  5. Ipartörténetet. Salgótarján és vidéke fejlődését, a község modernizálódását (kolóniák, kaszinó, munkásegyletek, kórház létrejötte).
  6. Madách Imre világát. Az író Balassagyarmaton lakott, ott írta az Ember tragédiája című művét is, az 1840-es évek elejétől élénk közéleti tevékenységet folytatott, a szabadságharc idején fontos pozíciót töltött be, majd a megtorlás során börtönbüntetést szenvedett. 1861 után került ismét vissza a közéletbe
  7. Mikszáth Kálmánt és a jó palócokat. Ő emelte be Nógrádot és a palócokat a nemzeti köztudatba. Még a nagyhatalmú Tisza Kálmán miniszterelnök is szívesen olvasta műveit és ismerően mondogatta: „Ezt nagyon kitaláltad, te palóc!”



EMERI (emarczi@hu.inter.net)