A rákból felépülve én lelkileg is újjászülettem.
Második születésnapomat onnan számolom, amikor elolvastam ezt a gondolatot:
AZT ADOD A GYERMEKEIDNEK, AMI TE VAGY!
Azóta sok ilyen erős mondattal találkoztam és váltam tőlük jobb emberré, jobb társsá
és jobb szülővé. Írásaimban ezeket mutatom be Neked, remélem Te is sokat nyersz
velük.
A 13+1 mesteri trükköt tartalmazó cikksorozatom második részének témája:
beszélgetés a pároddal.
"Ha elveszted a beszélgetéseket, elveszted a családodat!"
Mennyit beszélget a párjával az átlagember?
Ahogy régen mi is a feleségemmel: keveset vagy semmit!
Sokszor elsodor az élet, és nincs idő megbeszélni egymással, kivel mi történt aznap.
Mikor munka után találkozunk otthon, akkor legtöbbször kényelmes beletemetkezni
kikapcsolódásként a telefonunkba, vagy bámulni a tévét.
A dolgos nap után elfáradva automata pihenő üzemmódba vágjuk magunkat, ahol a
kütyük bambulása épp a legkielégítőbb dolog.
Emellett az otthoni teendők is elvonnak egymástól minket.
Mosogatás, vacsorakészítés, gyerekek, stb.
Mit veszítünk el ezzel a magatartásunkkal?
„A kommunikáció hiánya a kapcsolat halála!”
Azok a párok, akik nem tudják, mi történik a másikkal, mi jár a fejében, milyen
érzések foglalkoztatják, azok eltávolodnak egymástól.
Ha nem ismersz valakit, akkor egy idő után idegenné válik.
Elveszik a meghittség és a szeretet.
Pedig:
„A tartós kapcsolat titka, hogy minden nap megkérdezed: Te hogy vagy?”
Miért? Mit nyersz vele?
Ha megosztjátok egymással az érzéseiteket, történéseket, akkor közelséget nyertek
vele.
Ugyanis csak azt lehet (igazán) szeretni, akit ismerünk.
Egyrészt azért, mert akinek ismered a történetét, érzéseit, örömeit, gondjait, azt
tudod igazán szeretni.
Másrészt a két külön élettörténet ezzel a meghallgatással egybeszövődik, egy közös
élettörténetté forr össze.
Nincs fontosabb tudni a kedvesedről.
Nem kell eme állításokat sokat bizonygatnom.
Én minden este másképp jövök ki a hálóból, ahol beszélgettünk a feleségemmel.
Meghittséget, szeretetet, összekapcsolódást érzek vele kapcsolatban, pedig sokszor
ezek halvány változatával vagy ezek nélkül mentem be…
Döbbenet, nem?
Hogyan érdemes csinálnotok, mi hogyan csináljuk?
Egész egyszerűen naponta húsz percre elvonulunk a hálóba beszélgetni.
Tíz percet ő beszél a napjáról, a másik tíz percben meg én.
A felkeléstől az estéig, vagy ami épp beugrik a napunkból.
(!!!Ami beugrik, azzal van dolgunk, az foglalkoztat minket!!!)
Elmondjuk az aznapi érzéseinket, gondolatainkat, történéseket, mindent, ami épp
eszünkbe jut.
Azért fontos az időkorlát, mert nem mindenki szeret beszélni.
Mint a feleségem sem az elején.
Nem baj, ha van egy kis csend, majd jönni fog, ő is belejött.
Milyen rendszerességgel beszélgessetek?
Minden nap!
Miért?
Tapasztalatból mondom, ha mi három-négy napig nem beszélgetünk, akkor már
érezhető a távolódás, az elidegenedés.
Egy ilyen csend-etapban rá sem ismertem Ancsira, annyira nyűgös volt.
Aztán a negyedik este szinte beparancsoltam a hálóba, hogy ossza meg velem, mi
van vele.
Húsz percen keresztül dőlt belőle a szó, hogy mennyire fáj a háta, azért volt morcos.
Én meg azt hittem velem van baj, de így, hogy elmondta, egyrészt ki is ventilálta a
lelki feszültségeit, másrészt én is értő szeretettel és empátiával tudtam segíteni neki
a következő napokban akár a gyógyulásban, akár a háztartásban…
Mit tegyél még ma?
Próbáld ki a pároddal!
Beszéld meg vele, hogy ma este mindketten elmesélitek, mi volt veletek aznap.
Semmi dolgotok, csak meghallgatni egymást csendben.
Maximum kérdezhettek, ha érdekel valami.
Tíz-tíz perc értő figyelem a kapcsolatotokért.
Másképp néztek majd a végén egymásra!
Ezt garantálom.
A szeretet fog a szemetekben csillogni egymás iránt…
„Szeress felelősséggel!”
Ugyanis Te választasz!
Pörgeted a telefonodat órákon keresztül vagy kikapcsolod, és meghallgatjátok
egymást a pároddal!
Végül nézzük meg az ideális jövőt, mi lenne, ha a legtöbb pár beszélgetne
egymással nap, mint nap: mennyi elhidegülés szűnne meg, sőt, mennyi megcsalást
és válást előzhetnénk meg vele!
Helyette elfogadás, megértés és meghittség lenne a párkapcsolatokban, ha
beszélgetnénk egymással, sőt ez begyűrűzne az ember összes kapcsolatába, a
szüleivel, a gyermekeivel való együttélésébe…
Ezért mondom én minden fronton, hogy ezeket az egyszerű, de nagyszerű kincseket
egy EMBERISMERET nevű tantárgy keretében tanítani kellene a gyermekeinknek,
hogy ők már alapból tudják, hogyan kell ápolni és építeni egy emberi kapcsolatot.
Hű, micsoda világot élnénk akkor…
Szólj hozzá