Új tavasz



         Se fecske nem repdes, se zümmögő méhecske,  

         hová lettek, eltűntek a gomolygó fellegekbe. 

         Fagyos szélben fölöttem egy rigócsalád fütyül, 

         fészkét elfoglalta egy rablómadár, a tojásain ül.

 

        Kalendárium lapja szerint a tavaszunk késik,

        a nárcisz sem bújik elő, ilyenkor már virágzik. 

        A szobámban dédelgetem a növény világom,

        velük kell pótoljam a tavaszt váró hiányom.


         Gyertek elő szép ibolyák, jácintok, krókuszok,

         kis unokámnak mutatnám gyönyörű szirmotok.                             

         Színes kerti virágotok meg kell, hogy ismerje,

         még, mielőtt az interneten szörfölni kezdene.


         Nem kell a művirág, a szárított, vagy a festett,

         engem csak a természetben élő gyönyörködtet.

         Ültetem, gondozom, beszélek is hozzájuk, 

         panaszom nekik suttogom, ha már van ruhájuk.


         Ezer színárnyalat, szivárvány és bódító illat,  

         kertem ékessége minden nap megnyugtat. 

         Féltem a jövőt és legfőképp a természetet, 

         hadd pompázzanak és ne csak úgy, mint egy lelet.



        Juhász Veronika