A rákból felépülve én lelkileg is újjászülettem.


Második születésnapomat onnan számolom, amikor elolvastam ezt a gondolatot:


AZT ADOD A GYERMEKEIDNEK, AMI TE VAGY!


Azóta sok ilyen erős mondattal találkoztam és váltam tőlük jobb emberré, jobb társsá és jobb szülővé. Írásaimban ezeket mutatom be Neked, remélem Te is sokat nyersz velük.


"Egyetlen mérőfoka a boldogságnak, hogy jól érzed-e magad a bőrödben!"


Hogyan tudod jól érezni magad?


Az egyik legfontosabb dolog, hogy beszélgess sokat magaddal!


Hogyan?


A cikkemben ezt osztom meg Veled!


„Csak azoknak az embereknek nincsenek gondjaik és problémáik, akik a föld alatt nyugszanak!"


Én leukémiából gyógyultam meg. 


Elkezdtem rengeteget tanulni, olvasni, hogy máshogy, egészségesebben éljem tovább az életem. 


De a sok-sok szerzett tudás nem látszott meg a mindennapjaimon. 


Sőt, a felépülésem végén inkább kezdett visszatérni a régi életem.


Visszakúsztak az elfeledett problémáim, ahogy tértem vissza a normál, dolgos hétköznapokba.


De miért történik velem ez? 


Hisz a fejemben mindenre tudom a megoldást!


Mégis elkezdtem újra rosszul érezni magam a bőrömben.


Ugyanúgy folyamatosan rohantam, mint régen, mert rengeteg programot zsúfoltam a napomba. 


A hang, ami a betegség előtt beszélt hozzám, újra susmorogni kezdett és a nap nagy részében rosszkedvet csinált.


A feleségemtől kapott egyre sűrűsödő bántásokra is képtelen voltam reagálni.


A nevelésben újra és újra beleszaladtam ugyanazokba a zsákutcákba, ingerült és türelmetlen voltam a gyermekeimmel.


Ettől féltettem magam.


Erre tettem fogadalmat, hogy így ne!


Tennem kellett valamit, mert látszott, hogy az elméleti tudás felhalmozása semmire sem elég.


Tényleg csak a gyakorlat teszi a mestert?


Igen.


"A legjobb pillanat, hogy tegyél valamit az életedért, mindig a MOST!"


Léptem hát.


Azonnal belevágtam a tanultak kipróbálásának. 


Először az épp aznap olvasott dolgokat alkalmaztam az életben. 


Így próbáltam ki a reggeli és az esti beszélgetést önmagammal, amit spirituális tanulmányaim során ismertem meg.


Minden egyes nap szántam rá pár percet.  


Esténként leültem, összetettem a két kezemet és becsuktam a szememet. Átgondoltam, hogy mitől éreztem magam rosszul a bőrömben aznap. Milyen konfliktusaim voltak, mi nem működött. Sorban minden egyes problémám után kitaláltam, hogyan csinálhatnám másnap azt jobban. Hogyan javíthatnám ki, ami bosszúságot vagy rosszkedvet okozott. 


"Minden nap lemosod magadról a nap közben rád tapadt koszt tusolásnál, a lelked viszont sosem tisztítod meg - olyan lehet szegény, mint egy évek óta utcán élő, bűzlő csöves!"


Annyira hozzászoktam az esti szeánszomhoz és vágytam már rá, hogy nem bírtam elaludni nélküle. 


Szokásommá vált, minden nap végén így tértem nyugovóra. 


Aztán reggelente újra meditálni kezdtem és felidéztem, megerősítetettem magamban a tegnapi esti ötleteimet.


„Hogyan lehetnék aznap jobban? Hogyan lehetnék aznap jobb ember?”


Ezeket kérdezgettem magamtól és átismételtem a céljaim, ahogy viselkedni szeretnék.


Esténként aztán mindig felül is vizsgáltam, hogy sikerült-e végrehajtanom, amiket reggel kitűztem magamnak. 


Ha nem sikerült, akkor másnap újra ugyanazt gyakoroltam vagy kitaláltam egy másik ötletet és azt próbáltam ki. 


Addig, amíg nem jött össze.


Ha pedig igen, akkor rettentően boldog voltam, hogy tudtam benne fejlődni!!!


A módszer kipróbálásának kezdeti időszakában négy-öt kitűzött javítanivalót is futtattam egyszerre egy napon.


Arra gyorsan rájöttem, hogy a túl sok feladat meghaladja a képességeimet. Egyszerűen túl sok ennyi dologra egyszerre figyelni. 


A kevesebb az több. 


Odáig fejlesztettem a módszert, hogy kiválasztottam egy fő célt és abban az egyben tűztem ki aznap, hogy jobb leszek. 


Annak az egynek rendeltem alá a napomat. 


Sokszor ugyanazt a problémát tűztem ki így is napokig, hetekig, mire eljutottam és léptem egyet a fejlődésben. 


De működött!


A legnagyobb elakadásaim kezdtem felszámolni.


"Életem legfőbb céljaként tűztem ki a lelki békém és e köré a legfőbb köré szervezem az életem!”


Kiváló és hatékony módszernek ismertem meg a reggeli és esti beszélgetést önmagammal.


Azt, hogy naponta időt adsz magadnak, hogy töprenghess a gondjaidon és megoldást kereshess rájuk. 


Aztán másnap kielemzed, hogy a kitalált ötleted működött-e vagy sem. 


Ha nem, akkor új stratégiát találsz ki mindaddig, míg végül eljutsz ahhoz a viselkedési mintához, ami által megszűnik az aktuális elakadásod…


Mit értem el rövid időn belül?

 

„A végső kérdéseket a legtöbb ember élete végén teszi fel, de a bölcsek minden nap felteszik. Bölcsen éltem? Mélyen szerettem? Jól szolgáltam?”


Rászoktam, hogy nem viszem át a gondjaim a következő napra – nem fosztom meg magam az újrakezdés örömétől!


A legfontosabb beszélgetéseim, amelyekben részem lehetett, azok lettek, amelyeket magamban folytattam!


A saját életem operatőrévé váltam, aki külső szemlélőként jobban látja mi is történik valójában a filmjében. 


A saját pszichológusomnak kezdtem érezni magam, aki tudja figyelni magát kívülről. Aki kielemzi a kellemetlen történéseket és megoldást talál a megszüntetésükre.


„Minden kezdet nehéz, de tudom, hogy egy idő után az önfegyelem lesz a szórakozásod és a spirituális gondolataid az örömforrásaid! Minél előrébb haladsz, annál kisebb hegyeket kell megmásznod az úton!”


Hihetetlen volt megtapasztalni, hogy a jövőm tényleg attól függ, hogy mit tanulok és mit gyakorolok be ettől a pillanattól kezdve!


A boldogságom tanulható, a boldogságom választható lett! 


Minden nap én dönthettem el, mi történjen velem - pozitív lelki beállítottságom korlátlanul fejleszthetővé vált.

És…


„Ha teszel egy lépést a lelki gyógyulásod felé, körülötted mindenki más is lépni fog!”


És végre nem másokat akartam már megváltoztatni, beleokoskodni más életébe, sokkal inkább magamon megmutatni, mire vagyok képes!


Mindenre kitaláltam a működő reakciót az élet kellemetlen helyzeteire.


Sok hónap tanulás, sikertelenség és helyben topogás után, ennek a gyakorlati módszernek a kipróbálásának köszönhetően éreztem végre a saját bőrömön a fejlődésemet.


Ráeszméltem általa, hogy tényleg csak:


A gyakorlat teszi a MESTERt!


Próbáld ki Te is!


Szeress Te is (magad) felelősséggel!