Milyen és hogyan
ünneplik a majálist Kínában?
Ünneplés, munkáskultúra és modern problémák – hogyan
formálja a kínai társadalmat a munka ünnepe?
A munka ünnepét (kínaiul: Laodong jie /wu yi jie)
1918-ban vezették be Kínában, a munkásosztály előretörésével egyidőben. 1920.
május 1-jén Pekingben, Sanghajban, Kantonban és más ipari városokban a munkások
hatalmas felvonulást tartottak a „három-nyolcas felosztású rendszer” mellett
(amerikai mintára: 8 óra munka, 8 óra pihenés és 8 óra szabadidő), és olyan
szlogeneket skandáltak, mint „Éljen a munka!” és „Éljen a kínai ipar!”. A
kezdetben egynapos munkaszüneti nap volt, később 1999-ben a munka ünnepét
egyhetes ún. „Aranyhétté” bővítették a belföldi fogyasztás és az utazások
fellendítése érdekében. Az elmúlt években jellemzően három-öt napos ünnep volt,
bár a pontos időtartam évente változhat.
Szocialista országként a munka ünnepe fontos szimbolikus
jelentéssel bír Kínában. Ez képviseli a kínai munkások alapvető szerepét a
nemzet építésében és fenntartásában. A kínai vezetők az ezen a napon tartott
éves beszédeikben hangsúlyozzák a munka ünnepének jelentőségét. Kínában munka
ünnepe a munkásosztály elismerése, mint Kína gazdasági fejlődésének egyik
hajtóereje. Ilyenkor osztják ki az állami kitüntetéseket a legjobban vagy
legodaadóbban teljesítő munkásoknak. Ázsia legtöbb országában május 1-jén tartják
a munka ünnepét (pl. Észak-Korea, Vietnám, Mongólia, Laosz, Kambodzsa,
Banglades, Pakisztán, Srí Lanka, Nepál, Indonézia, Fülöp-szigetek, Malajzia,
Szingapúr). Japánban a munka ünnepe nem május 1-jén, hanem november 23-án van.
Indiában május 1. több tagállamában ünnep, de országos szinten nem mindenhol
az.
Munkásmozgalmi felvonulás Kínában, az
1920-as években a jobb munkahelyi körülmények biztosításáért.
A Sztahanovista mozgalom kínai verziója - a munkások
elismerése
A Sztahanovista mozgalom a Szovjetunióban jelent meg
először, nevét egy ukrán vájárról kapta. A mozgalom 1935-ben indult a
Szovjetunióban, nevét Alekszej Sztahanov bányászról kapta, aki állítólag hat
óra alatt 102 tonna szenet termelt ki – ez tizennégyszerese volt a normájának.
A Szovjet Kommunista Párt az ő teljesítményét használta fel egy tömegmozgalom
elindítására, amelyben a munkásokat arra ösztönözték, hogy túlteljesítsék a
termelési kvótákat és javítsák a munkahelyi folyamatokat. A kínai “munkás modell”
nevű rendszer közös gyökerekkel rendelkezik a szocialista ideológiában,
mindkettő államilag irányított kampányként szolgált a termelékenység
növelésére, a példamutatás ösztönzésére és az ideális szocialista polgár
megformálására. Ugyanakkor történelmi hátterük, megvalósításuk és mai
jelentőségük eltéréseket is mutat.
A kínai munkásmodell rendszer is a szovjet sztahanovista
mozgalom inspirációjára született. A Kínai Kommunista Párt (KKP) a 1930-as
években, a jenani (Yan’an városa) időszakban vezette be a koncepciót, a helyi
viszonyokhoz igazítva. A KKP célja az volt, hogy leküzdje az értelmiségi és
fizikai munka, a város és a vidék, valamint a termelés és az agrárium közötti
szakadékokat.
A munkásmodell rendszer
továbbra is aktív része Kína politikai és kulturális életének, habár mára a
szerepe átalakult. Az állam ötévente tart országos kitüntetési konferenciákat,
1950 óta több mint 30 000 nemzeti szintű modellmunkást neveztek ki. Míg a maoista
Kínában főként ipari munkásokat, mezőgazdasági dolgozókat tüntettek ki, ma már
sokkal szélesebb a kör. Idén 1670 embert tüntettek ki nemzeti modellmunkásként,
és 756 főt példamutató egyénként a 17. országos díjátadó ünnepségen, amelyet a
Munka Ünnepe előtt tartottak. A díjazottak többsége a frontvonalban dolgozók,
mérnökök, kutatók, tanárok és munkások közül került ki. Kiemelendő, hogy új
szakmák képviselői is szerepeltek a listán, például a Meituan egyik
ételfutárja, ami jól tükrözi a kínai munkaerőpiac változásait és az állam
törekvését, hogy minden szektor hozzájárulását elismerje.
Majális több napon keresztül
A többi nap, az ünnep hátralévő részében az utazás, pihenés
és családlátogatásé lesz. Kína városai karneváloknak, kulturális fesztiváloknak
és sporttalálkozóknak adnak otthont. Ezeken a nyilvános eseményeken gyakran
szerepelnek felvonulások, zenei előadások és más tematikus szórakoztatás. Az
olyan nagyvárosok, mint Peking és Sanghaj, nyüzsgő munkanapi ünnepléseikről
ismertek, és nagy tömegeket vonzanak a szabadtéri helyszínekre. A Kínában élő
külföldiek sokan ilyenkor tartózkodnak az utazások ekkorra való időzítésétől,
hiszen több száz millió kínai indulhat útnak ezen az ünnepen. A 2024-es kínai
munka ünnepe alatt a kínai Kulturális és Idegenforgalmi Minisztérium szerint
rekordszámú, 295 millió belföldi utazást hajtottak végre Kínában az ötnapos
időszakban. A munka ünnepe alatti majd egyhetes ünnep az utazás élénk
időszakává válik, a kínai utazók lelkesedéssel fordulnak mind a hagyományos,
mind a feltörekvő úti célok iránt, és határozottan előnyben részesítik a
mélyebb, kulturálisan gazdag és minőségi utazási élményeket. A külföldi
utazások is ilyenkor elérik a
több milliós határátlépést ebben az időszakban.
Miért fontos valójában Kínának az ünnep és mi lehet
manapság az üzenete?
A munka ünnepe Kínában nem csupán egy hivatalos szabadnap
vagy gazdasági jelentőségű hosszú hétvége, hanem mélyebb társadalmi és
politikai üzenetet is hordoz a munkásosztály számára. Az ünnep hivatalosan a
dolgozók elismeréséről szól, hangsúlyozva, hogy a társadalmi fejlődés alapját a
munkások szorgalma és áldozatvállalása jelenti. Az állami kommunikációban
rendszeresen kiemelik a példamutató dolgozókat, erősítve a munkásidentitást és
a társadalmi felelősségvállalást. Bár a hivatalos üzenet a munka becsületét és
a dolgozók megbecsülését hangsúlyozza, a valóságban sok kínai munkavállaló
extrém munkaterheléssel néz szembe.
Az úgynevezett 996-os munkarend – vagyis reggel 9-től este
9-ig, heti hat napon át dolgozni – mára sok ágazatban, főként a technológiai
szektorban, általánossá vált, noha hivatalosan nem legális. Az ünnep kettős
üzenetet hordoz magában: egyrészt a munkások nélkülözhetetlenségét és a
meritokrácia jelenlétét hangsúlyozza, másrészt – a 996-os rendszer árnyékában –
rámutat a modern kínai munkakultúra feszültségeire. Emellett megjelent egy
organikus jelenség a „tang ping” mozgalom (jelentése:
fetrengés/elfekvés/vízszintbe helyezkedés) a kínai fiatalok körében terjedt el
az utóbbi években, válaszként az egyre fokozódó munkahelyi nyomásra, a hosszú
munkaórákra, a stagnáló bérekre és a csökkenő társadalmi mobilitásra. Ez a
hozzáállás azt jelenti, hogy sokan tudatosan visszafogják a munkahelyi
ambícióikat, nem hajszolják túl magukat, és beérik egy szerényebb,
stresszmentesebb élettel. Reflektálva mindezekre, az ünnep a pihenésen túl,
véleményem szerint a modern társadalmi párbeszéd szimbóluma, amely a dolgozók
jogainak és életminőségének javítását is napirenden tartja a döntéshozók
asztalán.
Szólj hozzá