A rákból felépülve én lelkileg is újjászülettem.

Második születésnapomat onnan számolom, amikor elolvastam ezt a gondolatot:

AZT ADOD A GYERMEKEIDNEK, AMI TE VAGY!

Azóta sok ilyen erős mondattal találkoztam és váltam tőlük jobb emberré, jobb társsá és jobb szülővé. Írásaimban ezeket mutatom be Neked, remélem Te is sokat nyersz velük.

A mai cikkemben arról fogok mesélni, miért fontosak a jó kérdések az ember életében. Legfőképp az a kérdés, hogy „Most mit tenne Jézus?”. De az is kiderül majd, miért jó, ha tudjuk a helyünkben mit tenne Ronaldo.

Az írásom legvégén ezen tanulságokon túl a számomra legmélyebb tapasztalásom osztom meg Veled, amely a mozgatórugója lett az én életemnek.

Remélem kíváncsivá tettelek, tarts velem!

Minden úgy kezdődött, hogy elolvastam Charles M. Sheldon Az ő nyomdokain avagy mit tenne Jézus? című könyvét. Nem hiszek Istenben, nem vagyok vallásos, mégis megfogott a történet. Arról szól, hogy papja kérésére egy egész falu megfogadta, hogy mindenki minden cselekedete, döntése előtt felteszi magának ezt a kérdést: a helyemben most mit tenne Jézus? És a kapott válasz szerint jár el. Egy hónap sem telt el, a csodájára járt a világ a közösség hihetetlen mértékű morális felemelkedésének. Pedig csak annyi történt, hogy mindenki Jézus erkölcse szerinti dolgokat kezdett művelni, mondani.

Annyira szíven ütött ez az egyszerű, de hatásos életstratégia, hogy kipróbáltam.

„Mielőtt bármit mondok vagy teszek, felteszem a kérdést: a helyemben most mit tenne Jézus? – és megvan a válasz!”

Minden döntéshelyzetben megkérdeztem magam.

És minden ilyen válaszreakcióval azt éreztem, nemesebb, jobb ember lettem, aki szeretetből cselekszik. Pedig csak egy egyszerű kérdésre válaszoltam, mielőtt bármit is tettem volna.

Megdöbbentő volt.

Aztán továbbfejlesztettem ezt a remek kérdést. Már az életem minden szeleténél megkérdeztem magamtól, hogy abban egy kiemelkedő egyéniség, a legjobb most mit tenne?

Például nevelési helyzetben, apukaként Ranschburg vagy Vekerdy Tamás, a házasságomban Gary Chapman a szeretetnyelvek szakértője, stb.

Próbáld ki Te is!

Minden kimondott szavadnál és tettednél gondold át, hogy Jézus is így beszélt, és így cselekedett volna?

Ha valakire haragszol, ha valaki felidegesít, ha nincs időd a szeretteidre, bármikor…

Mindegy, hogy hívő ember vagy, vagy sem, ez a kérdés a szeretetteljes viselkedést hozza ki Belőled. Ez a kérdés lesz a belső iránytűd, amely mindig sínen tart az erkölcsös élet útján. Mindig szeretettel fordulsz majd mindenki felé. Teljesen meg fog változni az életed.

Vagy élj úgy, hogy minden problémádnál megkérdezed annak az életterületnek a szakértőjét fejben: mit tenne abban az adott helyzetben? Csodálkozni fogsz, de a legmerészebb céljaidat is el fogod érni. Én így adtam ki az első könyvemet, így lettem közszereplő. 

De még nincs vége a történetnek, a legnagyobb tanulság még hátra van.

Bevontam a fiamat is a kérdező játékba. Sokszor jött haza lógó fejjel egy focimeccs vagy egy edzés után: szidta magát, hogy milyen béna, vagy becsmérelte a csapattársait, a bírót, vagy egyszerűen csak abba akarta hagyni a focit, mert nem volt kedve edzésre menni.

Éveken át tömtem a fejét tanácsokkal, hogy segíthessek, mikor így elakad. Aztán egyszer bevillant, hogy alkalmazhatnám nála is a kérdést, kicsit átformálva, és feltettem neki:

„Fiam, a helyedben most mit tenne Ronaldo?”

S láss csodát, az addig tanácstalan és elbizonytalanodott gyerekből - akiről addig lepattantak apja tanácsai - ömlöttek a válaszok. Nem kellettek többé az okoskodásaim, Ronaldo segített neki. Ha hibázunk, még többet kell gyakorolni. Ha a spori ellenünk fúj, akkor ezt a haragot harcikedvvé kell alakítani. És ha a csapattársam muzsikál gyengén, akkor biztatni, tapsolni kell neki. Csak meg kell nézni, a világ legjobbja hogyan csinálja.

Azóta is megmaradt a szokásunk: meccsek előtt csak emlékeztetnem kell: „Peti, ha bajban vagy, mit kell kérdezned magadtól?” Már jön is a válasz.

És még mindig nincs vége.

Az utóbbi hetekben történt, hogy egyre többször kért meg, hogy menjünk el az edzései mellett külön focizni. Első alkalommal, másfél óra intenzív mozgás után szóltam neki, hogy én kipurcantam. Mire ő a megdöbbenésemre ezt kérdezte tőlem:

„Apa! A helyedben most mit tenne Ronaldo apukája?”

Még most is párás lesz a szemem, annyira büszke voltam rá és magamra. Visszaköszönt ugyanis az Apjafia mozgalom mottója: „Azt adjuk a gyermekeinknek, amik mi magunk vagyunk!”

Vagy pontosabban: azt kaptam a gyermekemtől, ami én vagyok! 

Hidegrázós érzés volt magamat tükröződni a fiamban.

Születésük óta engem a saját gyermekeim ösztönöztek arra, hogy "jó", jobb ember legyek.

Egyrészt, mert nem akartam őket elrontani, másrészt mert tudom, hogy leutánoznak minket! Lám, tényleg így van. Most nyakon is csíphettem ebben a történetben.

Te is tudd, hogy minden jó cselekedet, amit teszel, abba a zsákba kerül, amit utánozni fog a gyermeked, ezért tegyél bele minél többet!!!!

Minta vagy!

És mi történt a közös focizás végén? 

Természetesen fáradságom ellenére visszamentem hozzá még egy órát focizni, ahogy Roni apukája is tette volna…


Szeress Te is felelősséggel!

Mester Attila
Mester Attila-Apjafia blog alapítója
www.mesterapia.hu