MIT TENNÉL A HELYEMBEN?


SZERKESZTI: AZ OLVASÓ ÉS V. KULCSÁR ILDIKÓ


Író, újságíró, tanár, párkapcsolati mediátor. Öt gyereket nevelt fel a férjével, hét unoka nagymamája, de ez kevés számára, hiszen az a mániája, hogy derűvel és őszinteséggel kell oldani a hozzá fordulók ezer baját. Ezért tart előadásokat itthon és külföldön, ezért várja szeretettel az olvasók e-mailjeit. 


Ellenség lett a lányom!

Kedves Ildikó,

megőrülök attól, hogy a lányom, aki tizenhét éves koráig olyan segítőkész volt, mintha ő lenne a társam a külföldön élő apja helyett, most, a középiskola harmadik évében kifordult önmagából! Nem hagyta abba a tanulást, nem lettek rosszak a jegyei, de a viszonyunk megváltozott. Tavaly október végén bejelentette, nem kíván tovább a tizenhárom éves húga felett anyáskodni. Rendületlenül szereti, de nem akar vele a jövőben tanulni, a zongoraóráira sem kíséri el, legfeljebb érte megy egy héten kétszer. Közölte, hogy ezentúl a saját (tovább)tanulására, szerelmére és a barátaira fog összpontosítani, mert nem az ő feladata a testvére nevelése. Ehhez tartja magát, és én zokszó nélkül venném tudomásul a döntését, ha nem kiabálna, káromkodna, ha bármiben ellentmondok neki. Pedig tudja, nehéz előteremtenem a nevelési költségeiket, hiszen egy fillért sem kapok az apjuktól, mégis bánt. Egyszóval a komoly, felelősségteljes lányomból ellenséges kamasz lett egy új barátnője és az első szerelme hatására. Rendes volt, mert bemutatta a fiút, aki neveletlennek, de azért okosnak tűnt. Csakhogy eközben a kolléganőim gyerekeivel nincsen gond! Kizárólag az én lányom döntött úgy, hogy az édesanyja lesz a legfőbb ellensége. Mit tenne a helyemben, Ildikó? 


Kedves Levélíróm,

parentifikációnak nevezzük azt a jelenséget, amikor egy családban felborul a hagyományos szereposztás, és a gyerek szülői szerepbe kényszerül. Mint az ön nagylánya… Most nincs módom részletezni ennek negatív hatásait, legfeljebb azt említem, hogy a „szülősített” gyerekben szorongás és súlyos önértékelési zavarok alakulhatnak ki. Hiszen egy gyereklány nem képes sikeresen ellátni anyai feladatokat, így az életkorához nem illő teendők miatt sok kudarc éri, közben a saját önérvényesítő képessége sem alakul egészségesen. Tehát bármilyen nehéz önnek az új helyzet, örülni kell annak, hogy a nagylánya a helyére került: már nem társ, hanem gyerek! Azt persze sürgősen meg kell vele beszélni, hogy a húga nevelésének felelőssége már nem az övé – szerencsére a kislánya sem apró már, tizennégy lesz idén … –, de az az ő felelőssége, hogy az édesanyját ne bántsa csúnya beszéddel, durvasággal! Ha ön türelmes, és elfogadja, hogy a nagylányának is szüksége van az életkorának megfelelő életvitelre, szerintem sikerülhet az új szereposztáshoz illő stílus és érzelmi egyensúly megtalálása. És kérem, ne törődjön a kolléganők problémamentes gyerekeivel! Róluk azt gondolom, hogy tökéletes kamasz nincs a világon, de hazudós felnőtt annál több…