MIT TENNÉL A HELYEMBEN?

SZERKESZTI AZ OLVASÓ ÉS V. KULCSÁR ILDIKÓ

Író, újságíró, tanár, párkapcsolati mediátor. Öt gyereket nevelt fel a férjével, hét unoka nagymamája, de ez kevés számára, hiszen az a mániája, hogy derűvel és őszinteséggel kell oldania a hozzá fordulók ezer baját. Ezért tart előadásokat itthon és külföldön, ezért várja szeretettel az olvasók e-mailjeit.  

Ünnep – csak szabályosan? 


Kedves Ildikó, örülnöm kellene, de nem megy!  Pedig augusztusban férjhez ment a lányom, és azóta minden találkozásunkkor tapasztalom, boldog a férjével, tehát visszaigazol az élet: jól vizsgáztam szülőként. Felneveltem, diplomát adtam a kezébe, sokat tettem a magánéleti harmóniájáért is, pedig tizenöt éves kora óta egyedül nevelem, mert a szeretett édesapját korán elvitte egy infarktus. Az előző hétvégén mégis csúnyán összekülönböztünk, ugyanis a vejem családja megbotránkozott azon, hogy nem akarok jelen lenni a karácsonyi összejövetelükön. A lányom egy nagycsalád tagja lett, a férjének két nővére, az anyósának két bátyja, az apósának ikertestvére van, és a szentestéjük jobban hasonlít egy népes partihoz, mint meghitt együttléthez. Egyébként becsülöm őket, mert fenntartás nélkül szeretik a lányomat, velem is kedvesek, csakhogy szerintem azt gondolják, kizárólag úgy lehet ünnepelni, ahogy ők teszik, mert így szabályos. Eddig kibújhattam a családi összejövetelek alól – még nem tudtuk, összeházasodnak-e a gyerekek… –, de ma már nincs kibúvó. December 24-én, este héttől tízig náluk a helyem, mert családtag lettem, punktum. Én viszont épp a múlt héten foglaltam le egy régi udvarlómmal – a leendő kedvesemmel? – egy négynapos wellness üdülést karácsonyra, hiszen a gyerekem édesapja és a szüleim már az égben ünnepelnek, a testvérem a családjával Svájcban, a gyerekem jól van, én végre szabad vagyok! A lányom az előző héten még örült, hogy „pasizom”, de aztán „elővette” az anyósa, és vasárnap már felháborodva közölte, alkalmazkodnom kellene az új családjához. Szerencsétlen helyzet, elbizonytalanodtam. Kaphatok tippet? 


Kedves Levélíróm, tippem van, tökéletes megoldásom nincs, hiszen nem lapul a zsebemben a bölcsek köve! De három dologban azért biztos vagyok. 1.  Nem szül boldogságot – csak későbbi konfliktusokat –, ha feladjuk önmagunkat, és a békesség kedvéért fogvicsorgatva alkalmazkodunk a családi „főnökséghez”. 2. Egy fiatal pár boldogsága nem függhet a szüleik ítéleteitől, hiszen nem az a cél, hogy a felmenőiknek megfeleljenek, hanem az, hogy boldoggá tegyék egymást. 3. Hasznos a családi szokásokat az együttélés vagy házasság kezdeti korszakában kialakítani, mert ezzel későbbi vitákat előzhetünk meg. Egyébként magam soha nem utaztam el karácsonykor, nagyon fontos számomra a családi együttlét, mégis azt gondolom, hallgasson a szívére! A döntés felelősségét nem tudom átvállalni, legfeljebb elmondom, hogy kedvesen, udvariasan el lehet hárítani ezt a fontos meghívást is, ha értékesnek érzi az alakuló kapcsolatát. Valószínűleg személyesen kellene… Mert igaza van, rengeteg munka és sokévi aggódás után most végre szabad. Éljen vele!