Kedves Olvasóim! 


Elnézéseteket kérem a hosszú cliffhangerért, hiszen valamikor egy évvel ezelőtt közöltem utoljára írást az örökbefogadás sorozaton belül, akkor is sejtelmesen csak annyit osztottam meg, hogy csörgött a telefon, de higgyétek el nem piskóta év, vagy inkább lassan másfél év van mögöttem, szóval remélem elnézitek a nagy csendet. 

Azért nem írtam, mert feje tetejére állt az életem pár hét alatt, aztán felültem egy hol felfelé ívelő, hol lefelé rohanó hullámvasútra harmadmagammal, s úgy döntöttem, hogy addig nem formálok véleményt erről az egészről, míg nem csitulnak az érzelmek, míg nem tisztul a kép, s ameddig nem tudok kívülről ránézni arra az érzelmi cunamira, ami mindannyiunkat letarolt. 

2022. októberétől számítva (ekkor költöztünk össze N-el), nagyjából egy bő évnek kellett eltelnie, hogy ez megtörténjen. Azóta már beszéltem a Nők Világa Nők Hangja podcast sorozatban az örökbefogadásunkról, de ahhoz, írjak is róla még csak most érett meg a pillanat. 

Szóval itt vagyok újra, s készülj rá, hogy mesélni fogok! 

Mesélek neked arról, hogy milyen volt meglátni a jövőbeli kisfiam, döntés hozni, hogy akarok-e én az anyukája lenni, átalakítani az otthonunkat az életünket, hogy milyen volt az első vita a férjemmel, hogy miként zajlott az ismerkedés, hogy milyen volt mikor beköltözött N., hogyan zajlott az első hét, az elő hónap, milyen volt először csalódni N-ben és magamban, hogy miként alakítottuk ki a saját szabályainkat, hogy milyen volt, mikor egy egész nyáron át egy szót sem beszéltem a családommal, s hogy mindez miért történt, hogy milyen a szülés utáni depresszió, ha az ember lányának történetesen egy 4 évese van, s hogy miként lehet ebből kikecmeregni. 

Mindezt igyekszem a legnagyobb őszinteséggel átadni neked, mert tudod nekem jól jött volna egy ilyen példa. Valaki, aki azt mondja „tök oké, ha még nem érzed magadnak ezt a kifiút”, vagy hogy „nincs veled baj, hogy bemajréztál a szülőségtől”, hogy „nem kell tökéletesen csinálnod, mert a jó is elég jó”. 


Szóval, ha hasonló cipőben jársz, vagy éppen csak fontolgatod, hogy rálépsz erre az útra, akkor tarts velem! 

Jöhet a 11. rész? 


Ferenczy Bogi