Ki ne hibázott volna az élete során? Ilyen ember valószínűleg nincs is…

Már gyerekkorunkban mennyi hibát követünk el ahogy növünk fel, miközben sorra tanuljuk azt, hogy miképp lehetne jól csinálni, vagy miképp lehetett volna jól csinálni. Nincs oly ember, aki sosem hibázott volna. A gond, hogy már gyerekkorunkban hozzászoktattak minket ahhoz, hogy hibázni rossz és büntetés jár érte. Ezért van, hogy oly nehéznek tűnik bevallani a látszólag bevallhatatlan dolgokat. A sokszor kisebb hibákat is.

Viszont nem hunyhatunk szemet afelett, hogy minél több bevallhatatlannak tűnő dolgot csináltunk, legyen az bármilyen kicsi vagy nagy, egyre több korlátot építünk magunknak, magunk köré. Ezekkel a helyre nem hozott hibákkal bizony mi építjük meg a saját börtönünket és mi magunk fosztjuk meg magunkat a szabadságtól, a lehetőségektől és azok szépségétől. Ne tegyük, nem éri meg!

Sokszor hallani azt, hogy „Ha valaki nem tud róla, akkor az nem fáj”... De biztos, így van ez? Ez egy csapda. Egy óriási csapda!  Hogy a társadalom ezt nevelte belénk? Lehet. De attól ez még hazugság!

De igenis, hogy fáj! Nagyon is fáj! Annak is fáj, aki az elszenvedője, csak épp lehet, hogy nem tudja, hogy miért más valami, mint korábban, miért nincs annyi mosoly felé, miért kevesebb idő jut már rá, miért kap kevesebb figyelmet, segítséget és még sorolhatnánk. És természetesen annak is fáj, aki épp rosszul döntött és olyat tett, amit nem lett volna szabad, de már megtette, hiszen az ember alapvetően jó. Magának nem hazudhat. És tudja, hogy olyat tett, ami nem méltó hozzá.

Szeretnél szabad lenni? Szeretnéd a már felépített korlátokat lebontani?  Te vagy a kulcsa. Ne engedd, hogy saját magad korlátok közé zárd! És bármi helyrehozható. Legalábbis a legtöbb dolog, legtöbb botlás biztosan. Viszont fontos, hogy képes legyél szembenézni azzal, amit elrontottál, vállalni a felelősséget érte és bizony bevallani a látszólag bevallhatatlant annak, akivel szemben vétettél.

Hogy ez nehéz?

Igen, bizony az lehet… De még nehezebb hordozni egy titkot, egy olyan titkot, mely csorbítja a szabadságunk, mely gúzsba köt, melyre emlékeztetnek helyek, körülmények és emberek. Meg kell tanulni bevallani a „bevallhatatlant”. Hisz, vajon milyen egy munkatársnak a szemébe nézni, mellette dolgozni, netán segítségére sietni, ha lopott tőle az ember? Lehet, hogy vonakodni fog tőle? Biztos. Vajon milyen érzés a férj vagy feleség szeretettel teli ölelését elfogadni és megpróbálni viszonozni, ha előző nap megcsalta az ember? Bizony nem olyan, mint az esküvő napján. Vajon milyen érzés a gyerek szemébe nézni, mikor már sokadszorra nem tartotta be a szülő az ígéretét? Lehet, hogy ahelyett, hogy szembenézne ezzel, inkább kifogásokat keres, miszerint a gyerek semmirekellő, vagy nem érdemli meg, vagy hasonlók? Valószínű… Vagy biztos, hogy szívesen bemegy ugyanabba az étterembe az ember, ha netán figyelmetlenségből többet adott vissza a pincér, de azt nem jelezte az ember neki? Nem valószínű. Sőt, lehet, hogy azt sem fogja tudni, hogy miért, de elkezdi kerülni. Valami „különös oknál” fogva hirtelen már nem lesz olyan klassz az a nagyszerű étterem, a nagyszerű ennivalókkal és a nagyszerű, kedves, figyelmes pincérekkel… És hirtelen egy újabb hely keletkezik, ahol nem lehet szabad az ember, ahová nem szívesen megy, és hirtelen még egy újabb ember, akinek környezetében már nem szívesen van az ember és így sorolhatnánk tovább.  Sokan így hagyják el munkahelyüket, így szakadnak meg öröknek hitt barátságok, így válnak el férjüktől, feleségüktől az emberek és így kerülnek rossz kapcsolatba gyermekükkel.

De van kiút. Van út a szabadsághoz. Van megoldás és ki lehet kerülni a körforgásból. Mit tegyél ha épp hibáztál valamiben, de szeretnéd jóvátenni?

1. Fedezd fel, nézz szembe azzal és elsőre magadnak valld be, hogy helytelenül döntöttél, cselekedtél.

2. Gondold végig, hogy miképp hozhatod helyre a jelenben.

3. Gondold végig, hogy miképp nem lépsz ugyanabba a mederbe a jövőt tekintve.

4. Valld be a „bevallhatatlant” annak, akivel kapcsolatban nem volt szép, nem volt korrekt az, amit csináltál.

5. Hozd helyre a hibát valamilyen olyan dologgal, cselekedettel, ami értékes (mindegy mily mértékben) annak, aki az elszenvedője volt, mellyel helyrehozhatod a kárt, a fájdalmat és visszaszerezheted a bizalmat.

Mit tehetsz a múltbeli rossz döntésekkel, bevallhatatlannak tűnő helyzetekkel?

Végigmehetsz a fenti lépéseken. Figyeld meg, hogy mennyire kitágul majd a világ! Figyeld meg, hogy kapcsolataid újra szányra kapnak! Figyeld meg, hogy mekkora megkönnyebbülést fogsz érezni. És figyeld meg, hogy Te is büszke leszel magadra, hisz visszakapod az önbecsülésed, ami csak rajtad áll.

Amit pedig ne feledj:

„A kölcsönös bizalom az emberi kapcsolatok legszilárdabb építőköve. Nélküle az egész építmény összeomlik.”

részlet Az út a boldogsághoz könyv Légy méltó a bizalomra! című fejezetéből

És ha így teszel, így éled az életed, biztosítod magadnak a szabadságot, a kapcsolataid fennmaradását és harmóniáját, mely megalapozzák az élet szépségét, megnyitod az élet lehetőségeinek tárházát, varázslatos módon hirtelen szebb lesz a világ… Nem csoda, hisz nem lesz titkolni valód, nem lesz rejtegetni valód, képes leszel szeretetet adni és kapni, egyszerűen képes leszel boldog lenni.

Sok sikert mindehhez, hiszen a boldogságod kulcsa a te kezedben van!

Barátsággal: 

Novák Antónia
elnök
Virágozz és Prosperálj Közhasznú Alapítvány
Az út a boldogsághoz mozgalom magyarországi képviselője
www.azutaboldogsaghoz.hu
azutaboldogsaghoz@azutaboldogsaghoz.hu