2020. 08. 25.
0 Hozzászólás(ok)
2255 Megtekintés(ek)
Család
,
Otthon
,
Gyerek sarok
,
Tippek, tanácsok
MIT TENNÉL A HELYEMBEN?
SZERKESZTI AZ OLVASÓ ÉS V. KULCSÁR ILDIKÓ
Író, újságíró, tanár, párkapcsolati mediátor. Öt gyereket nevelt fel a férjével, hat unoka nagymamája, de ez kevés számára, hiszen az a mániája, hogy derűvel és őszinteséggel kell oldania a hozzá fordulók ezer baját. Ezért tart előadásokat itthon és külföldön, ezért várja szeretettel az olvasók e-mailjeit.Â
Kedves Ildikó, egyszerű és rövid a mondanivalóm: nem lehet elviselni a vejjelöltemet! Valószínűleg mások is vannak hasonló helyzetben, legfeljebb némán tűrnek, de én úgy érzem, el kell mondanom a véleményemet az okos, szép lányomnak. Vegyészmérnök vagyok, nincs közöm a pszichológiához, tehát az egész családom feljogosítva érzi magát arra, hogy hallgatásra bírjon. A férjem szerint a szülőnek nincs mozgástere, ha a gyereke közeledik a harminchoz, a fiam szerint a nővére dolga annak eldöntése, kivel fog élni, a bátyám szerint örüljek, hogy a srác feleségül akarja venni a lányomat ma, amikor alig házasodnak a fiatalok, csak a nyolcvankét éves anyukám látja tisztán, hogy ez az informatikus gyerek mérhetetlenül öntelt és fölényes. Nem beszél, hanem kinyilatkoztat. Mindenkit kijavít. Ha a lányom azt mondja, hogy a világon hétszázhúszezren haltak meg eddig a koranvírustól, ő legyint, és közöl egy újabb adatot, ha a lányom halványszürke kanapét szeretne, ő előadást tart a svédek szürke-fekete-fehér ízlésterrorjáról, majd vásárolnak egy ronda, barna kanapét. Engem már nem érdekel, hogy minket, szülőket lehurrog, de hogyan kezelheti úgy a mérnök lányomat, mint egy libát? Mi lesz e kapcsolatból később? És a lányom miért enged mindenben? Azt zárójelben jegyzem meg, hogy abban a lakásban élnek, amit mi vettünk a gyerekünknek, csakhogy a fiú úgy átrendezte, hogy már rá sem ismerünk. Ráadásul a hétvégéken sokat iszik, állítólag ezzel oldja a munkájával járó feszültséget. Karácsonyra tervezik az esküvőt, kevés az időm. Ezért kérem, válaszoljon gyorsan, mit tenne a helyemben? Márta, Budapestről Â
Kedves Márta, fontosnak tartom a levelét, ezért teljes terjedelemben közlöm! Igaza van, sokan járnak hasonló cipőben, de sajnos éppúgy kevés az esélyük a sikerre, mint önnek. Tehát beszéljen a lányával, ha úgy érzi, eltántoríthatja a döntésétől, de ne feledje, a szerelmes ember vak! Akkor is, ha sokdiplomás, akkor is, ha analfabéta. Az én pszichológus-matektanár édesanyám pontokba szedve sorolta fel nekem az első házasságom rizikófaktorait, meghallgattam, férjhez mentem, elváltam. A második esküvőmön nem szólt semmit, csak mosolygott. Megint igaza lett, nagyon jól választottam. Valószínűleg valamennyiünknek be kell járnunk a magunk útját - sokat tanulunk a tévedéseinkből, hibáinkból, boldogtalanságunkból! -, amitől az értünk aggódó szüleink sem védhetnek meg. Persze arról se feledkezzünk el, az élet folyamatos változás! Talán csak a bizonytalanságát kompenzálja ez a fiú a nagyképűségével, és esküvő után majd megnyugszik. Talán...
Kedves Olvasók, szeretettel várom ezentúl a leveleiket, hogy szakemberként, barátnőként válaszolhassak a beszelgessunk@vkulcsarildiko.hu vagy a vki@tvnetwork.hu e-mail címen! Â
Mit tennél a helyemben? I. rész
Mit tennél a helyemben? II. rész
Mit tennél a helyemben? III. rész
Szólj hozzá