MIT TENNÉL A HELYEMBEN?
SZERKESZTI AZ OLVASÓ ÉS V. KULCSÁR ILDIKÓ
Író, újságíró, tanár, párkapcsolati mediátor. Öt gyereket nevelt fel a férjével, hat unoka nagymamája, de ez kevés számára, hiszen az a mániája, hogy derűvel és őszinteséggel kell oldania a hozzá fordulók ezer baját. Ezért tart előadásokat itthon és külföldön, ezért várja szeretettel az olvasók e-mailjeit.Â
Kedves Ildikó, nem hiszem, hogy lelket tud verni belém, mert belehalok abba, hogy a szeretettel felnevelt nagylányom válik. A férje Ausztriában dolgozott, hogy gyorsabban gyarapodjanak, aminek megvolt a pénzügyi haszna, csakhogy júliusban szerelmesen érkezett haza. Négyévi házasság után nem a lányom volt a szerelem tárgya, hanem egy osztrák hölgyemény, aki nyolc évvel idősebb a harmincnégy éves gyerekemnél! A vejem még ma is a tisztességes férfi szerepében tetszeleg, mert nem csapta be a feleségét. Tudja, mit jelentett ez a gyakorlatban? Kíméletlenül közölte a lányommal, hogy nem alkalmas a távkapcsolatra, s bizony olyan kedves volt vele a munkaadója, egy panzió tulajdonosnője, hogy beleszeretett. Vele fog élni. Ildikó, a lányom okos, komoly, szép nő, de túlságosan fegyelmezett! Valószínűleg a munkahelyén ragadt rá a túlzott önfegyelem, mert vezető beosztásban dolgozik, és sokszor hallottam tőle, hogy egy főnök nem hisztizhet. De az képtelenség, hogy elmondása szerint a férje őszinteségi rohama után sem kapott sírógörcsöt, nem is üvöltözött, csak egyet kiabált: "takarodj!" És mindezt akkor mesélte el nekem, amikor a férje már tényleg eltakarodott. Azóta nem találkoztak, a vejem csak akkor jöhetne haza, ha vállalná a kéthetes karantént. Nem vállalja, marad, de válni sem akar! Eredendően nem rossz fiú, vendéglátás szakon végzett azon a főiskolán, ahol a lányom marketinges diplomát szerzett. Talán visszacsinálna mindent egy idő után... A gyerekem viszont válni akar. Még arra sem hajlandó, hogy meghallgassa a tanácsaimat. A férjem szerint békén kellene őt hagynunk, amivel nem értek egyet, közben fogalmam sincs, mit tehet ilyenkor egy szülő.
Kedves Levélíróm, tökéletesen megértem a zaklatottságát, szívből sajnálom önt, de a válaszom nem lesz cukros! Kérem, ne haragudjon rám emiatt! Mert bizony a leveléről egy korábbi fiatal riportalanyom jutott eszembe, aki naponta elmondta a telefonon érdeklődő édesanyjának: "anya ne válj helyettem!" Igaza volt, hiszen nem élhetjük a gyerekeink életét. Ha látjuk, hogy a Gellérthegy megindul, és omlik bele a Dunába, nem szaladhatunk oda, hogy egyedül megtartsuk, de értesíthetjük a katasztrófavédőket és a mentőket. Ha a gyerekünk válni akar, egyetlenegyszer(!) hasznos elmondani a véleményünket, de ennél is hasznosabb, ha tudunk javasolni olyan külső segítőt (például párkapcsolati mediátort), akivel megbeszélheti a döntését. Nem lehetünk proféták a saját családunkban, ha a gyerekünk felnőtt! Tudja, mivel segítene? Ha harmóniát, nyugalmat és derűt sugározna a lányára pánik helyett, s ha ő meghozta a döntését, elfogadná. Ezzel elősegítené, hogy visszanyerje az önbecsülését az új helyzetében. Hogy ez nehéz? Naná! Senki sem mondta, hogy könnyű a szülői szerep.
Kedves Olvasók, szeretettel várom ezentúl a leveleiket, hogy szakemberként, barátnőként válaszolhassak a beszelgessunk@vkulcsarildiko.hu vagy a vki@tvnetwork.hu e-mail címen! Â
Mit tennél a helyemben? I. rész
Mit tennél a helyemben? II. rész
Mit tennél a helyemben? III. rész
Mit tennél a helyemben? IV. rész
Szólj hozzá