MIT TENNÉL A HELYEMBEN?
SZERKESZTI AZ OLVASÓ ÉS V. KULCSÁR ILDIKÓ
Író, újságíró, tanár, párkapcsolati mediátor. Öt gyereket nevelt fel a férjével, hat unoka nagymamája, de ez kevés számára, hiszen az a mániája, hogy derűvel és őszinteséggel kell oldania a hozzá fordulók ezer baját. Ezért tart előadásokat itthon és külföldön, ezért várja szeretettel az olvasók e-mailjeit.
Ildikó kedves, nem sértődöm meg, ha félredobja a levelemet, és azt gondolja, amit a barátnőim: ódivatú csaj vagyok! Persze nem lehet már csajnak nevezni, hiszen ötvenegy éves leszek júniusban. Mondják, letagadhatnék tíz évet, és a mai "divat" szerint akár egy óvodás anyukája is lehetnék, de én korán kezdtem. Rögtön, a főiskola után szültem a fiamat, aki már huszonhét, majd két évvel később a kislányomat. Diploma, nyelvvizsga, minden rendben velük, mégis aggódom. Mert megőrülök az összeköltözésektől! Ildikó, nem akarok dicsekedni, de jó a házasságom. Diákszerelem volt, a férjem sokáig udvarolt. Szerettük, húztuk-vontuk egymást eddigi életünkben, és úgy érzem, ő ma is szerelmes belém, amit én viszonzok. A gyerekeink mások! A fiam másodéves korától együtt lakott egy évfolyamtársnőjével - a lánynak volt lakása -, de diplomázás után szakítottak. Később beleszeretett a csinos angoltanárnőjébe, nálunk laktak egy évig. Mi már esküvőre készültünk magunkban, de a lány elhagyta a fiunkat, aki most egy fitneszedző lánnyal bérel közösen lakást. Úgy látjuk, jól megvannak, de szerintem a fiam még soha nem volt igazán szerelmes! És most aktivizálódott a kislányom is: utolsóéves főiskolásként az online oktatás meg a közös tanulás során úgy összemelegedett egy évfolyamtársával, hogy az összeköltözést fontolgatják. Ismerik egymást lassan négy éve, de csak október óta járnak együtt! Nem tetszik. Hol az ábrándozás, a vágyakozás, az udvarlás, ha a fiatalok ripsz-ropsz összeköltöznek? Féltem a lányomat, de agresszívan reagál, ha rá akarom venni, várjon egy kicsit! Egy anya, aki nem modern
Kedves "csajos", nem modern anyuka! Nem tudom megnyugtatni, mert nincs gömbölyű, mindenkit kielégítő válasz a kérdésére. A barátaim és riportalanyaim egyik fele házasságban él, a másik élettársi kapcsolatban. Magam házasságpárti vagyok, mégsem mondhatom, hogy a házasságok törvényszerűen jobbak, mint a tartós együttélések. Nincs szabály! Egyesek erre alkalmasak, mások arra... Abban azonban egyetértek önnel, végtelenül fontos az ábrándozás, a vágyakozás, az udvarlás! Mert a szerelem része, mert az élet egyik legszebb korszaka. De senkit sem lehet erőszakkal rávenni a gyönyörűségek átélésére! Olyan ez, mintha ráparancsolnék valakire, szerdától legyél boldog! Ha a fejünk tetejére állunk, akkor sem sikerülhet... Mit lehet tenni szülőként? Egyszer, egyetlenegyszer érdemes elmesélnünk, milyen csodálatos volt a mi életünkben a szerelmes-vágyakozós időszak, azt is megemlíthetjük, hogy a gyakori párcsere gyorsan kiégeti az embert, de a döntés a gyerekünké. Mert ez az ő élete, mert már nem mi irányítjuk, és ha felnőtt, legfeljebb azt kérdezhetjük meg gyakran: mondd, miben segíthetek?
Kedves Olvasók, szeretettel várom ezentúl a leveleiket, hogy szakemberként, barátnőként válaszolhassak a beszelgessunk@vkulcsarildiko.hu vagy a vki@tvnetwork.hue-mail címen!Â
Mit tennél a helyemben? I. rész
Mit tennél a helyemben? II. rész
Mit tennél a helyemben? III. rész
Mit tennél a helyemben? IV. rész
Mit tennél a helyemben? V. rész
Mit tennél a helyemben? VI. rész
Mit tennél a helyemben? VII. rész
Szólj hozzá