MIT TENNÉL A HELYEMBEN?


SZERKESZTI AZ OLVASÓ ÉS V. KULCSÁR ILDIKÓ


Író, újságíró, tanár, párkapcsolati mediátor. Öt gyereket nevelt fel a férjével, hat unoka nagymamája, de ez kevés számára, hiszen az a mániája, hogy derűvel és őszinteséggel kell oldania a hozzá fordulók ezer baját. Ezért tart előadásokat itthon és külföldön, ezért várja szeretettel az olvasók e-mailjeit.

Nekikeseredtem, kedves Ildikó, amikor rájöttem, hogy az imádott unokáim alig emlékeznek arra, mennyi élményt és szeretetet kaptak tőlem a szüleik válása idején! Persze elfelejtjük az apró gyerekkorunkat, de ők már kisiskolások voltak. Robi kilencéves, Réka hat. Ő első osztályosként félt az apjától, mert a volt vejem sokat ordított a családjával, tehát én mindenféle ürüggyel elhoztam Rékát magunkhoz. Gyerekszínházak, mozik, tanulás. Szorongó kislány volt, tehát játszva tanítottam, báboztam, viccelődtem, dicsértem. Olyan jó olvasó lett, hogy jutalomkönyvet kapott! Mire emlékszik a ma már tizennégy éves Réka? Arra, hogy sokszor hiányzott az anyukája, amikor nálam aludt, és már elsőben jól tanult. Slussz! Robinak nem okoztak gondot az iskolai akadályok, de kínlódott az úszással. Elvittük tehát a férjemmel egy úszó tanfolyamra titokban, hogy ne csúfolják a társai, és az unokánk elég gyorsan megtanult helyesen levegőt venni és szabályos fejeseket ugrani egy türelmes tanárnőtől. Mire emlékszik tizenhét évesen? Arra, hogy éhes volt az edzések előtt, mert nem adtam elég kaját - mindig csak utána -, és szerinte alig-alig csúfolták az osztálytársai a bénázásai miatt. Mondja, Ildikó, megérte? Szeretnek, ajnároznak, jól érzik magukat velem, mert szerintük nyugodt és jókedvű vagyok, de nem emlékeznek. Néha azt gondolom, nagyobb lenne a becsületem, ha rideg lettem volna, mint a volt vejem. Mert a rosszra emlékeznek! Amúgy a lányom újból férjhez ment, jól van a kis család, az unokáim magabiztos, sikeres gyerekek. De én? A család túlbuzgó öreglánya lettem?

Kedves Levélíróm, tanulságos a levele, szinte szó szerint közlöm, mert sokaknak hiányzik a hála, és mások is szeretnének nosztalgiázni a gyerekeikkel, unokáikkal!  De erre a kamaszok nemigen alkalmasak. Keresik önmagukat, a saját értékrendjüket ebben a zavaros világban, és ritkán foglalkoznak a múlttal. Melyik "kamasz dalia" emlékszik arra szívesen, hogy félt a víztől, és melyik jó tanuló ismeri be tizennégy esztendősen, hogy a nagymamája nélkül nem itt tartana? Ha felnőttek lesznek, biztosan felidézik majd az önnek köszönhető élményeket, mert beléjük épültek! Érdemes volt? Hogy kérdezheti ezt egy olyan hölgy (nem öreglány!), aki megvédte az unokáit attól, hogy összezuhanjanak a szüleik válásától, hiszen biztonságot adott nekik. A legfontosabbat! Írja, hogy a két gyerek nyugodtnak, jókedvűnek tartja önt. De arra ők még nem gondolnak, hogy e belső harmónia gyökere épp az, hogy mindent megtett értük. Ez akkor is tiszteletreméltó egy nagymamától, ha a család nem hangosítja ki. Én szívből gratulálok, és csöndesen javaslom, mutassa meg az unokáinak a levélváltásunkat! Senkinek sem árt egy kis érzékenyítés.

mit-tennel-a-helyemben-7resz1


Kedves Olvasók, szeretettel várom ezentúl a leveleiket, hogy szakemberként, barátnőként válaszolhassak a beszelgessunk@vkulcsarildiko.hu vagy a vki@tvnetwork.hue-mail címen! 

Mit tennél a helyemben? I. rész

Mit tennél a helyemben? II. rész

Mit tennél a helyemben? III. rész

Mit tennél a helyemben? IV. rész

Mit tennél a helyemben? V. rész

Mit tennél a helyemben? VI. rész