MIT TENNÉL A HELYEMBEN?

SZERKESZTI AZ OLVASÓ ÉS V. KULCSÁR ILDIKÓ

Író, újságíró, tanár, párkapcsolati mediátor. Öt gyereket nevelt fel a férjével, hat unoka nagymamája, de ez kevés számára, hiszen az a mániája, hogy derűvel és őszinteséggel kell oldania a hozzá fordulók ezer baját. Ezért tart előadásokat itthon és külföldön, ezért várja szeretettel az olvasók e-mailjeit.

A sors ajándéka

Kedves Ildikó, öt éve élek egyedül, mert a férjemet korán elvitte egy váratlan infarktus! Ma már a hatvanegyediket taposom, és bármilyen furcsa, rám hajtott egy nálam tizenegy évvel fiatalabb férfi. A sztori banális vagy inkább nevetséges. Tavaly, egy karácsony előtti délutánon hosszan kínlódtam egy bevásárlókocsival egy szupermarket parkolójában, mert nem adta ki a száz forintomat, aztán mellém lépett egy jól öltözött, mackós férfi, és nagyot csapott a pénzemet elzáró szerkentyűre. Csudák csudájára előbújt a százasom! Nevettem, ő mosolygott, majd udvariasan bemutatkozott. A férfi – nevezzük Istvánnak! – segített bepakolni a csomagtartómba, aztán úgy kísért haza, hogy követte az én kis Golfomat a Hondájával, majd a kapuban megkért, találkozzunk még. Ildikó, én egy semmi különös tanító néni vagyok viszonylag kellemes arccal, vékony termettel, nem szoktam hozzá az efféle ismerkedéshez! István már másnap délelőtt felhívott. Azóta sétálunk és beszélgetünk a Városligetben, a Várban, a szigeten, zuglói meg kispesti parkokban. Hideg van, fúj a szél, mindegy. Megszállottan udvarol! Szép, finom, kedves nőnek tart a barna hajammal, szerinte épp az ellentéte vagyok a kövér, szőke, erőszakos volt feleségének, akitől nyolc éve elvált. Azóta egyedül él a saját lakásában, egy autószalonban dolgozik. Egyáltalán nem érdekli a korkülönbség, szerinte felnőttek a gyerekeink – a fia Wales-ben egyetemista, ott akar családot alapítani –, az én lányom férjhez ment, szabadok vagyunk. Azt mondja, örüljünk egymásnak, mert a szerelmünk a sors ajándéka! Boldog vagyok, de félek. Egy szerelmes öregasszony nevetséges. Már a nagymamaságra készültem, ám unoka helyett itt a szerelem? István azt mondja, ilyen társat keres évek óta, de mi lesz, ha ki akar forgatni? Bár engem nincs miből, mert a lakásomon kívül semmim sincs. Ildikó, mit tenne a helyemben? 

mit-tennel-a-helyemben-8resz1

Kedves Levélíróm, az első gondolatom egy dal, Listen to your heart! Hallgass a szívedre! A második, hogy számomra fájdalmas, ha egy csinos, tanult nő lebecsüli önmagát. Miért írja, hogy „semmi különös tanító néni”? Szerintem minden(!) ember különös, megismételhetetlen érték. Miért öregasszony egy hatvanegy éves nő? Miért dráma, ha a „mackós” kedvese tizenegy évvel idősebb? És miért ne lehetne egy potenciális nagymama szerelmes? Nincs nálam a bölcsek köve, de azt gondolom, ha a szívére hallgat, közben egy kicsit észnél van – mondjuk, nem vesz fel hitelt a párjának, mint egy harmincas levélíróm tette két(!) hónapos ismeretség után – nem történhet baja. Az élethez bátorság (is) kell, s talán nem kellene elmenekülni a boldogság elől. Ja, és teljesen mindegy, hogy eközben mit gondol önökről a világ!

mit-tennel-a-helyemben-8resz

Kedves Olvasók, szeretettel várom ezentúl a leveleiket, hogy szakemberként, barátnőként válaszolhassak a [email protected] vagy a [email protected] címen! 

Mit tennél a helyemben? I. rész

Mit tennél a helyemben? II. rész

Mit tennél a helyemben? III. rész

Mit tennél a helyemben? IV. rész

Mit tennél a helyemben? V. rész

Mit tennél a helyemben? VI. rész

Mit tennél a helyemben? VII. rész

Mit tennél a helyemben? VIII. rész